A Pilis
A Dunakanyar néven közismert, európai hírű tájunk jobb parti hegyeit évszázadokig Pilis néven ismerte mindenki. Földtani történetükben azonban nagyon különböznek, ezért kettébontásuk indokolt: a déli része a Pilis, tőle északra pedig a Visegrádi-hegység emelkedik.
A Pilis a Dunántúli-középhegység
legkeletibb tagja. Az elnevezés szláv eredetű, és kopasz fejtetőt jelent - a
szerzetesek kiborotvált fejtetőjére utalva (latinul tonzúra). A kifejezés
tökéletesen jellemzi a hegység képét: az erdő borította hegyoldalak közül
kiemelkedő, ötszáz méternél magasabb csúcsokon nem alakult ki erdő, mert hiányzik
a megtelepedésére alkalmas termőtalaj. Itt legfeljebb sziklagyepek és köztük
alacsony, ligetes bokorerdők találhatók: vagyis a hegytetők „kopaszok”.
A hegységet alkotó kőzet a
földtörténeti középidő első harmadában, a triász kor végén alakult ki. A
kétszáz millió évvel ezelőtti ősóceán partja mentén, a sekélytengeri környezetben
lerakódott üledékből mészkő és dolomit képződött. Ez a környezet igen sokáig,
szakmai becslések szerint akár negyven millió évig is megmaradt. A későbbi
geológiai korok során, a külső erők pusztító munkája eredményeképpen azonban az
eredetileg több kilométer vastagságú kőzetréteg jó része lepusztult. A kutatófúrások
adatai szerint mintegy másfél km mélységig még mindig megtalálhatók a triász
kori karbonátos rétegek.
A napjainkig tartó földmozgások az eredetileg vízszintesen lerakódott
kőzetréteg egyes részeit megemelték; így emelkedett ki a hegység. A fiatalabb
tektonikai mozgások következtében e kiemelkedett tömbök feldarabolódtak és
megbillentek. Napjainkban a Pilis hegyei délnyugat felől meredek, felső
részükön sziklás, délkeleti oldalukon pedig enyhe lejtésű képet mutatnak, a
rögök között mély, meredek falú völgyekkel. A pusztító folyamatok igen
eredményesek voltak: a hegység legmagasabb csúcsai ma épp csak meghaladják a
hétszáz métert (Nagy-Szoplák 710 m, Nagy-Bodzás 717 m, Pilis-tető 756 m), pedig
eredetileg akár Himalája magasságúak is lehettek.
A Pilis belsejét és a hegylábakat
a kőkorszak óta lakják emberek, így a folyamatos emberi hatás következtében a
természetes élővilág alaposan megváltozott. Az erdőirtások valószínűleg már a
neolit korban megkezdődtek, és a római birodalom évszázadai, majd az ezt
elsöprő népvándorlás során folytatódtak: a kiirtott erdők helyén szántóföldek,
szőlők és gyümölcsösök létesültek. A megmaradt erdők a középkortól királyi
vadaskertként működtek, a világtól elvonult remeték éltek a rengetegben, és
csak néhány hegyközi medencében alakultak ki kisebb falvak, melyek főként
fakitermelésből éltek. A pálosok egyik legfontosabb kolostora Kesztölcön épült,
melynek romjait nemrég tárták fel, a másik híres kolostor Pilisszentkereszten pedig
a cisztereké.
A régmúlt ellenére az erdők
aránya magasnak mondható a Pilisben. A jellemző középhegységi szubmontán
bükkösök és gyertyános-tölgyesek érdekes növényfajoknak adnak otthont, ilyen
pl. a Keleti-Kárpátokban élő pirosló hunyor, amely itt éri el elterjedési
területének nyugati határát. Az alacsonyabb hegyoldalakat, két-háromszáz méter
magasságig cseres-tölgyesek borítják, bennük szintén sok védett növény- és
állatfaj alkot gazdag élővilágot. A tölgyesek és bükkösök néhány nagyon ritka
orchideát, nőszőfű kisfajt rejtenek: ilyen a Futák-nőszőfű, vagy a
Peitzii-nőszőfű, melyek állományai alig néhány helyen találhatók meg. A sziklás
meredek hegyoldalak felső, napsütötte részein melegkedvelő tölgyesek és
molyhos-tölgyes bokorerdők sziklagyepekkel tarkított mozaikja alkot fajgazdag
élőhelyeket. A Pilis-tető mészkősziklagyepeiben él a magyarföldi husáng, amely
kizárólag a Kárpát-medence néhány termőhelyén megtalálható reliktum endemizmus,
az északias dolomitsziklákon pedig a Magyarországon csak itt előforduló hegyi
tarsóka.
Az állatvilág látványosabb védett
fajai közül a tölgyesek jellemző szép bogarát, a szarvasbogarat, a bükkösökben
pedig nemzeti parkunk címerállatát, a havasi cincért kell megemlíteni, de
mellettük az odvas tuskósarjak ritka, szemünk elé alig kerülő lakója a
fokozottan védett kék pattanóbogár is megtalálható. A napos, délkeleti
kitettségű sziklagyepek ritka egyenesszárnyúaknak adnak otthont: nem ritka
ezeken az élőhelyeken a fokozottan védett magyar tarsza, és termetes rokona, a
fűrészlábú szöcske. A Szent László-tárnicsban gazdag erdősztyeprétek, hegyi
kaszálók és legelők szép védett nappali lepkéje, a szürkés hangyaboglárka a
speciális életmódú rovarok képviselője.
A Pilis mészkőszikláinak
jellegzetes, ritka fészkelője a fokozottan védett vándorsólyom stabil állománya
él a hegységben. Ritkán kerül szem elé a költöző darázsölyv, amely elsősorban a
meleg tölgyes hegyoldalakat kedveli. Táplálékspecialista, alapvető táplálékát a
hártyásszárnyúak adják, de emellett apró emlősöket is zsákmányol.
A hegység számos barlangjának legjelentősebb
állattani értékét az itt szaporodó illetve telelő denevérek jelentik. A hazai
fajok zöme előfordul itt, köztük a fokozottan védett nagyfülű denevér és a
nyugati piszedenevér.
Részletek:
Kapcsolódó programok
E-bike kerékpártúrák a Pilisben és a Visegrádi-hegységben
Pilismaróton és Visegrádon 14-14 nemzeti parkos e-bike várja a Nemzeti Parkot két keréken felfedezni kívánó kirándulókat.
TovábbDINPI 25 Trail - Fuss a Börzsönyből a Pilisbe, száraz lábbal a Duna alatt!
Terepfutó verseny a nemzeti park 25 éves fennállásának évfordulójára, a Pilis Trail szervezésében.
TovábbKapcsolódó hírek
Még egyszer a Pilis-tető fejlesztéseiről
A Pilisi Parkerdő Zrt-vel közös közleményünk kapcsán számos kérdés, észrevétel, kritika érkezett Igazgatóságunkhoz, amelyek kapcsán szeretnénk közelebbről is megvilágítani álláspontunkat.
TovábbKözösségi közlekedéssel a Duna-Ipoly Nemzeti Parkba
Hazánk legnagyobb számban látogatott kirándulóhelyei, a Pilis és a Börzsöny nem csak az autóval érkezők célpontja.
TovábbA vadmacska évének méltó szakmai zárása
2024-ben a lopakodás nagymesterét, a vadmacskát választotta a vadonleső program az év emlősének. Ennek kapcsán szeretnénk összefoglalni idei fajvédelmi tevékenységeinket. Folytattuk a faj kutatását (vadkamerázás, genetikai minták és gázolt tetemek gyűjtése) a Börzsöny, a Pilis-és a Budai-hegység területén.
TovábbLátogatófelmérés eredményei a Pilisi Bioszféra-rezervátumban
Minden ősszel egy hétvégén keresztül önkéntes számlálóbiztosok állítják meg a Pilisbe és a Visegrádi-hegségbe érkező túrázókat. Az alábbiakban a 2023-ban végzett látogatófelmérés legfontosabb eredményeit mutatjuk be.
TovábbKözösségi közlekedéssel a Pilisbe és a Visegrádi-hegységbe
Hazánk legnagyobb számban látogatott kirándulóhelyei, a Pilis és a Börzsöny nem csak az autóval érkezők célpontja.
TovábbÉlőhelykezelés a Pilis-tetőn
2023. novemberében és decemberében két alkalommal kisléptékű élőhelykezelést végeztünk önkéntesek bevonásával a Pilis-tető kerítéssel elzárt területén. A beavatkozás az ott élő botanikai ritkaság, a fokozottan védett magyarföldi husáng (Ferula sadleriana) élőhelyének javítása érdekében történt.
TovábbÚj esőbeálló - megújul a Nagy-Szénás természetvédelmi tanösvény
Egyedi tervezésű esőbeálló állít emléket a legendás Nagy-Szénási turistaháznak Nagykovácsi határában. Az uniós támogatásból készült építmény a természetvédelmi tudatformálást is szolgálni fogja.
TovábbKözösségi közlekedéssel a Pilisbe és a Visegrádi-hegységbe
Hazánk legnépszerűbb kirándulóhelyei HAJÓVAL, vonattal és busszal is elérhetők.
TovábbFórum a Pilisi Bioszféráért - november 15.
Az Unesco Man and Biosphere (MAB) program részeként létrehozott Pilisi Bioszféra Rezervátum Fóruma mindenkit vár november 15-én Pilisszántón.
TovábbPilisi Bioszféra Rezervátum kérdőív
Az október 1-2-én végzett látogatófelmérés ONLINE kérdőíve.
TovábbÖnkénteseket keresünk!
Idén is lesz LÁTOGATÓSZÁMLÁLÁS a Pilisi Bioszféra Rezervátum területén.
TovábbPilis Expo a térség első élménybörzéje
Gyere ismerd meg, próbáld ki, kóstold meg mindazt az élményt, amit a Pilis adhat Neked!
TovábbVadmacska Nap a Budakeszi Vadasparkban
Macskák nem csak az otthonainkban élnek, de kint a természetben is. A vadmacska (Felis silvestris) Európa erdeiben őshonos, és fontos szerepe van a rágcsálók egyedszámának szabályozásában, ezáltal az erdeink ökológiai egyensúlyának fenntartásában.
TovábbKaktuszok a Pilis szikláin
Képes beszámoló az október elején véghez vitt "meredek" kaktusztalanításról.
TovábbÚj járatokat tártak fel a Pilis egyik barlangjában.
A Csobánka melletti Dinó-rejtek nevű barlangban új, eddig ismeretlen járatokat tártak fel a kutatók. A korábbi mélyponton történt továbbjutással a barlang jelenlegi a mélysége meghaladja a 100 métert, ezzel a Pilis harmadik legmélyebb barlangja lett.
TovábbCincér-hónap!
Címerállatunk, a havasi cincér idén az "Év Rovara" címmel büszkélkedhet. Ebből az alkalomból tematikus cincér-túrákat indítunk a Börzsönyben és a Pilisben.
TovábbA Jági tanösvény újjászületése
Megkezdődtek a Jági tanösvény felújítási munkái. A tanösvény több mint 15 éves, így faszerkezetes elemei folyamatosan mentek tönkre. A felújítást a VEKOP pályázat, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság támogatja.
TovábbKapcsolódó helyek
Duna-Ipoly Nemzeti Park
A Duna-Ipoly Nemzeti Park területe a Pilis, a Visegrádi- és a Börzsöny hegységeket, az Ipoly-völgy Hont és Balassagyarmat közötti szakaszát és a Szentendrei-sziget egyes területeit foglalja magában. A Nemzeti Park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely egyedülálló határainkon belül.
Tovább