Nyaktekercs
Amikor egy-egy különös hangzású madárnévvel találkozunk, elgondolkozunk azon, vajon miért pont ezt a nevet kapta ez a madár?
Nos, a nyaktekercs név valóban nagyon különös, és be kell vallanom,
amikor először hallottam ezt a nevet, nem is akartam elhinni, hogy
tényleg létezik ilyen madárnév. Márpedig valóban van, mégpedig egy
veréb méretű, barna színű, fakéreghez hasonlóan mintázott tollazatú
madarat jelöl.
Madarunk, bár ránézésre nem hasonlít hozzájuk, mégis a Harkályalakúak
rendjébe, azon belül is, a Harkályfélék családjába tartozik. A
kúszóláb, a hosszan kiölthető és szarutüskében végződő nyelv bizonyítja a
harkály rokonságot, ám néhány tulajdonságában eltér a család többi
tagjától; faroktollai lágyak, támaszkodásra alkalmatlanok, odúját nem
maga készíti, hanem rokonai, a tarkaharkályok által készített üregekben
fészkel, és a többi harkálytól eltérően vonuló madár.
Legérdekesebb tulajdonsága azonban az, az európai madarak között csak
nála megfigyelhető viselkedés, amelyet az etológiában „Bates-féle
mimikri” – ként említenek. A Bates-féle mimikriről akkor beszélünk,
amikor az egyébként teljesen ártalmatlan állat külsejével,
viselkedésével, vagy egyszerre mindkettővel megtévesztően hasonlít egy
közismerten veszélyes, mérgező, tehát félelmetes állatra. Ez a
hasonlóság persze hasznos számára, hiszen így őt is békén hagyják a
ragadozók. Ez a fajta megtévesztés a rovarvilágban meglehetősen
elterjedt, a mérgező csüngőlepkéket utánzó álcsüngőlepkéken át, egészen
a számtalan, darazsat imitáló légyféléig, lepkéig, sőt pókig.
De vajon mit utánoz a nyaktekercs?
Nos, mint ahogy erről gyermekkorom egyik legemlékezetesebb
madárkalandja során magam is meggyőződhettem, kígyót! Az odújában
tojásain ülő, vagy fiókáit melengető nyaktekercs ha megzavarják, csőrét
előre nyújtva, fejtollait felborzolva tekergetni kezdi a nyakát. A
félhomályos odúban nem sokat lehet ebből látni, mindössze annyit, hogy
valami tekereg odabent, ami pikkelyesnek látszik, ráadásul még hangosan
sziszeg is. Mi más lehet, mint kígyó? Mivel a kígyóktól a legtöbb állat,
(és a legtöbb kíváncsi gyerek) fél, a nyaktekercs legtöbbször
eredményesen meg is védi fészekalját. Ez a hatás még fokozottabban
érvényesül akkor, mikor a fiókák tollasodni kezdenek. Ettől kezdve
ugyanis ők is részt vesznek az ijesztő produkcióban és a 7-9 sziszegő
tekergő „kis kígyó” látványa bőven elég ahhoz, hogy a legelszántabb
betolakodót is elriassza!
Persze valószínű, hogy nem a fészekbe kíváncsian bekukucskáló
gyerekek, de annál inkább az odúikat időnként végigjáró tarkaharkályok
ellen hasznos igazán ez az alakoskodás. Ezek ugyanis, bár minden évben
új fészkelőodút vájnak fiókáik számára, a régi, használaton kívüli
odúikat is számon tartják, sőt az is előfordul, hogy a benne talált
fészkeket tojásostól, fiókástól kidobálják. A nyaktekercs azonban
megússza, hiszen a kígyótól még a harkályok is tartanak.
Népi nevei: tekerincs, nyakforgató.
Jynx torquilla (LINNAEUS, 1758)