Amikor egy-egy különös hangzású madárnévvel találkozunk, elgondolkozunk azon, vajon miért pont ezt a nevet kapta ez a madár?
Nos, a nyaktekercs név valóban nagyon különös, és be kell vallanom, amikor először hallottam ezt a nevet, nem is akartam elhinni, hogy tényleg létezik ilyen madárnév. Márpedig valóban van, mégpedig egy veréb méretű, barna színű, fakéreghez hasonlóan mintázott tollazatú madarat jelöl.Madarunk, bár ránézésre nem hasonlít hozzájuk, mégis a Harkályalakúak rendjébe, azon belül is, a Harkályfélék családjába tartozik. A kúszóláb, a hosszan kiölthető és szarutüskében végződő nyelv bizonyítja a harkály rokonságot, ám néhány tulajdonságában eltér a család többi tagjától; faroktollai lágyak, támaszkodásra alkalmatlanok, odúját nem maga készíti, hanem rokonai, a tarkaharkályok által készített üregekben fészkel, és a többi harkálytól eltérően vonuló madár.
Legérdekesebb tulajdonsága azonban az, az európai madarak között csak nála megfigyelhető viselkedés, amelyet az etológiában „Bates-féle mimikri” – ként említenek. A Bates-féle mimikriről akkor beszélünk, amikor az egyébként teljesen ártalmatlan állat külsejével, viselkedésével, vagy egyszerre mindkettővel megtévesztően hasonlít egy közismerten veszélyes, mérgező, tehát félelmetes állatra. Ez a hasonlóság persze hasznos számára, hiszen így őt is békén hagyják a ragadozók. Ez a fajta megtévesztés a rovarvilágban meglehetősen elterjedt, a mérgező csüngőlepkéket utánzó álcsüngőlepkéken át, egészen a számtalan, darazsat imitáló légyféléig, lepkéig, sőt pókig.
De vajon mit utánoz a nyaktekercs?
Nos, mint ahogy erről gyermekkorom egyik legemlékezetesebb madárkalandja során magam is meggyőződhettem, kígyót! Az odújában tojásain ülő, vagy fiókáit melengető nyaktekercs ha megzavarják, csőrét előre nyújtva, fejtollait felborzolva tekergetni kezdi a nyakát. A félhomályos odúban nem sokat lehet ebből látni, mindössze annyit, hogy valami tekereg odabent, ami pikkelyesnek látszik, ráadásul még hangosan sziszeg is. Mi más lehet, mint kígyó? Mivel a kígyóktól a legtöbb állat, (és a legtöbb kíváncsi gyerek) fél, a nyaktekercs legtöbbször eredményesen meg is védi fészekalját. Ez a hatás még fokozottabban érvényesül akkor, mikor a fiókák tollasodni kezdenek. Ettől kezdve ugyanis ők is részt vesznek az ijesztő produkcióban és a 7-9 sziszegő tekergő „kis kígyó” látványa bőven elég ahhoz, hogy a legelszántabb betolakodót is elriassza!
Persze valószínű, hogy nem a fészekbe kíváncsian bekukucskáló gyerekek, de annál inkább az odúikat időnként végigjáró tarkaharkályok ellen hasznos igazán ez az alakoskodás. Ezek ugyanis, bár minden évben új fészkelőodút vájnak fiókáik számára, a régi, használaton kívüli odúikat is számon tartják, sőt az is előfordul, hogy a benne talált fészkeket tojásostól, fiókástól kidobálják. A nyaktekercs azonban megússza, hiszen a kígyótól még a harkályok is tartanak.
Népi nevei: tekerincs, nyakforgató.
Jynx torquilla (LINNAEUS, 1758)