Vízmegtartás lehetőségei
Kedves Olvasó!
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság feladata a tevékenységi területén található országosan védett és nemzetközi jelentőségű természetvédelmi meghatározottságú területek védelme, rehabilitációja, a kedvezőtlen hatások mérséklése.
E területek jelentős része vizes élőhely, például folyók és ártereik, mocsarak, lápok, szikesek, patakok, melyek klímakockázata jelentősen megnőtt az utóbbi évtizedekben. Természetesen más élőhelytípusok esetében is tapasztalható a csapadékeloszlás szélsőségessé válásának, valamint az aszály-kockázat megnövekedésének hatása, a melegebb időszakok hosszának növekedése, mely pl. a hegyvidéki bükkösök fennmaradásának esélyeit jelentősen csökkentik.
A vizes élőhelyek, különösen azon vizes élőhelyek, melyek kis víztérfogatuk miatt, és a vízrendezések miatt egyebekben is sérülékenyebb, nagymértékben kitettek a szélsőséges csapadékeloszlással együttjáró általános táji vízhiánynak. A DINPI, a többi NPI-hoz hasonlóan évtizedek óta törekszik vizes élőhelyeinek rehabilitációjára, azonban látni kell, hogy a kisebb-nagyobb projektek sikere mellett számos terület természeti állapotának védelme és javítása nehézségekbe ütközik, miközben az urbanizáció, a beépítések növekedése mentén, a villámárvizek számának gyarapodásával a társadalom számára „felesleges” és káros, elhelyezésre, kezelésre váró víztömegek mennyisége jelentősen megnőtt. Mindeközben a mezőgazdasági tájhasználat is küzd az aszály hatásaival, a vízhiánnyal. A közös megoldás a vízzel való táji szintű, természetalapú megoldások tervezése, alkalmazása és bemutatása, melyet a DINPI jelen „Útmutató”-val is segíteni kíván.
A törekvés megvalósításához partnerek is szükségesek: A DINPI számos vizes élőhelyet kezel, azonban táji léptékben gondolkodva azonban csak a mezőgazdasági, önkormányzati szereplőkkel, a vízfolyások kezelőivel , tervezőkkel megvalósuló, módszertanilag, szemléletében egységes tervezéssel lehet a táj aszálykockázatát, a villámárvizek hatásait mérsékelni. Összességében egy kiegyenlítettebb vízgazdálkodású tájat kell létrehozni, melyben a természetalapú megoldásoknak kiemelt jelentősége van. A természetalapú megoldások kiválasztása, megvalósítása terén, pedig, szükségszerűen, a természeti értékekkel foglalkozó nemzeti park igazgatóságoknak kiemelkedő szerepük kell legyen!
Bízunk benne, hogy az előttünk álló, felelősségteljes „nagy kalandban”, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban a természetalapú megoldásoknak nagy szerepük lesz és ebben a társadalommal és a gazdasággal jó együttműködést tudunk létrehozni.