Bölömbika
Egyike azon madarainknak, amelyeket hallomásból mindenki ismer, ám ha rákérdezünk hamar kiderül, hogy bizony ismereteink hiányosak.
A legtöbb ember nem is gondol madárra, vagy ha mégis, akkor egy kis termetű madárnak képzeli. Pedig a bölömbika egy hosszú nyakú, hosszú
lábú gémféle, testhossza 76 centiméter. Rendkívül rejtett életmódja
miatt ritkán kerül szem elé. Leginkább akkor pillanthatjuk meg rövid
időre, amikor alacsonyan repül a nádas felett, és mihamarabb leereszkedik a
sűrűbe. Tollazata rejtőszínű, és ha a nádasban meglepjük, csőrét
magasra emelve, tollazatát lesimítva alakoskodni kezd; mozdulatlanná
meredve áll gyakran órákig, eközben úgy beleolvad a környezetébe, hogy
szinte lehetetlen észrevenni.
Jelenlétét hangja árulja el, amelynek nevét is köszönheti. Ez a nem
túl hangos, mégis kilométerekre elhallatszó, „pü-bumm” kiáltás a kora
tavaszi nádasok, mocsarak jellegzetes hangjai közé tartozik. A madarak
képzeletbeli zenekarában a bölömbika minden bizonnyal a dudás szerepét
kapná.
Népi neveinek nagyobb része is a hangjára utal: vízibika, nádibika, dobosgém, ökörbika, muszkagém, vízibornyú, bikagém.
Botaurus stellaris (LINNAEUS, 1758)