Egyike azon madarainknak, amelyeket hallomásból mindenki ismer, ám ha rákérdezünk hamar kiderül, hogy bizony ismereteink hiányosak.
A legtöbb ember nem is gondol madárra, vagy ha mégis, akkor egy kis termetű madárnak képzeli. Pedig a bölömbika egy hosszú nyakú, hosszú lábú gémféle, testhossza 76 centiméter. Rendkívül rejtett életmódja miatt ritkán kerül szem elé. Leginkább akkor pillanthatjuk meg rövid időre, amikor alacsonyan repül a nádas felett, és mihamarabb leereszkedik a sűrűbe. Tollazata rejtőszínű, és ha a nádasban meglepjük, csőrét magasra emelve, tollazatát lesimítva alakoskodni kezd; mozdulatlanná meredve áll gyakran órákig, eközben úgy beleolvad a környezetébe, hogy szinte lehetetlen észrevenni.Jelenlétét hangja árulja el, amelynek nevét is köszönheti. Ez a nem túl hangos, mégis kilométerekre elhallatszó, „pü-bumm” kiáltás a kora tavaszi nádasok, mocsarak jellegzetes hangjai közé tartozik. A madarak képzeletbeli zenekarában a bölömbika minden bizonnyal a dudás szerepét kapná.
Népi neveinek nagyobb része is a hangjára utal: vízibika, nádibika, dobosgém, ökörbika, muszkagém, vízibornyú, bikagém.
Botaurus stellaris (LINNAEUS, 1758)