Barázdabillegető
Ez a kecses, szinte légies könnyedséggel mozgó madárka általánosan elterjedt, gyakori faj hazánkban. Általában vizes élőhelyeken, legelőkön, valamint mezőgazdasági területeken és szőlőkben álló építmények, állattartó telepek közelében és lakott területeken figyelhető meg. Fészkét gyakran épületek tetőszerkezetében, kúpcserép alá, vagy farakásokba építi.
A billegetőknek, amelyek jellegzetes farokbillegetésükről kapták
nevüket, három faja fészkel hazánkban. A legelterjedtebb és legismertebb a
barázdabillegető. A szintén gyakori sárga billegető réteken, a ritka
hegyi billegető pedig gyors folyású hegyi patakok mentén fordul elő.
A billegetők szárnya különös felépítésű. Vállevezőik megnyúltak,
elérik a kézevezők hosszát, olyan benyomást keltve, mintha négy szárnya
lenne a madárnak. Emiatt, és a hosszú faroktollaknak köszönhetően
rendkívül könnyed, fordulékony repülésre képesek.
Egy alkalommal magam is megfigyelhettem, amint egy barázdabillegető
szinte az őrületbe kergetett egy karvalyt, amely meg akarta fogni. A
karvaly, szokása szerint váratlanul és szédítő sebességgel érkezett az
útszéli pocsolyához, ahol a billegető éppen fürdött. Ha a kiszemelt
madár nem egy billegető lett volna, biztos nem is távozik zsákmány
nélkül. Így azonban már az első támadás is sikertelen volt, mert a
billegető egy kecses mozdulattal felreppent, a karvaly pedig csak a
levegőt markolta. De nem adta fel egykönnyen! Fordult egyet és megint
támadott. A billegető megint félrelibbent, a karvaly pedig megint
levegőt markolt. És ez megismétlődött még kétszer, mire a ragadozó végre
feladta, és zsákmány nélkül távozott. A barázdabillegető pedig, mintha
mi sem történt volna, folytatta a tisztálkodást a pocsolyánál.
Népi nevei: leányka madár, lipinka madár, (Erdély) borozda billegető, közönséges billegény.
Motacilla alba (LINNAEUS, 1758)