Az év fajai 2016-ban
Lássuk mely fajok érdemelték ki 2016-ban "Az év faja" címet.
A mocsári kockásliliom
(Fritillaria meleagris) hazánk egyik legszínpompásabb védett növénye. Latin
nemzetségnevét a fritillariáról, a rómaiak kockavető játékáról kapta. Pepitás
mintázatú, bókoló virágait március-áprilisban hozza.
Magyar népi elnevezése: “kotuliliom”, ami élőhelyére utal. A kotu a
láptalajok felső, kiszáradt része. Közép-és Délkelet-Európában szórványosan
fordul elő, vizes, nedves lápréteken, láperdőkben találkozhatunk vele. Hazai
előfordulásai: Cserehát, Aggteleki-karszt, Bükk, Mátra, Kemeneshát, Mura-vidék,
Zalai-dombvidék, Belső-Somogy, Zselic, Dráva-sík, Mohácsi-sziget, Bodrogköz,
Bereg-Szatmári-sík.A rétgazdálkodás változása miatt sok helyen visszaszorult az állománya, ezért
Vörös Könyves faj. Eszmei értéke: 50.000 Ft.
A szilek közül a legveszélyeztetettebb faj a mezei szil (Ulmus minor). Termete magas, koronája boltozatos.
Kérgét bordák tagolják, levele tojásdad, vagy hosszúkás.
Elsősorban ligeterdőkben fordul elő, ritkábban erdőkben, erdőszéleken,
réteken és legelőkön. Sötétpiros virágai márciusban lombfakadás előtt nyílnak,
termései májusra barnára érnek és lehullnak.
Az ember már az ősidőktől fogva hasznosítja. Fája kiváló bútor alapanyag,
kérgének főzetét a népi gyógyászat is hasznosítja. Teája vizelethajtó hatású,
ülőfürdőként az aranyeret gyógyítja.
Szívós faj, jól sarjad gyökérről és tuskóról. Ennek ellenére
Európa-szerte megritkult a XX. század közepén, az Észak-Amerikából bekerült
szilfavész miatt. Ez a gombabetegség a fatest vizet és ásványi anyagokat
szállító edényeit tömíti el, melynek következtében a növény lassan elszárad.
Hazánk legtermetesebb mezei szil fája a Duna-Ipoly Nemzeti Park
Igazgatóság működési területén található, a Lovasberényt és Csákvárt összekötő
műút mentén található, törzskerülete 490 cm.
A lilatönkű pereszke (Lepista
personata) egy ehető, jóízű gombafaj. Tönkje lila színű, kalapja és lemezei
barnásak. Más gombákkal össze nem téveszthető (Lepista nuda, L. sordida kalapja
és lemezei is lilásak.) A legelőket, erdőszéleket, gátoldalakat kedveli,
októbertől egészen a korai fagyokig terem. Hazánkban leggyakrabban a Zemplénben
találkozhatunk vele. Húsa vastag, puha, kellemes illatú és jellegzetesen aromás
ízű. Gombász túráink zsákmányát ne felejtsük el szakértővel megvizsgáltatni!
A mezei tücsök (Gryllus
campestris) a nagy szarvasbogarat, és a kisasszony szitakötőt megelőzve lett a
2016-os év rovara. Ez a mesékből is jól ismert, robusztus termetű, fekete
színezetű ízeltlábú májustól-nyár közepéig éjjel-nappal ciripel. Jellegzetes
hangját szárnyainak összedörzsölésével képzi.
Csak a hímek cirpelnek, mert így
csalogatják magukhoz a nőstényeket, riválisaikkal szemben pedig a területüket
védik.
Egyes tájakon természetes “házőrzőként” tekintenek a tücsökre, mert a
folyamatos ciripelés elhallgat, ha valaki közeledik.
A napos, nyílt gyepes élőhelyeket kedvelik, de sajnos sok európai
országban megritkult az élőhelyek eltűnése, az intenzív mezőgazdasági művelés
és a vegyszerezés miatt.
A compó (Tinca tinca) őshonos
halfajunk. Háta feketés, oldala pedig olajzöld vagy óarany színű, testét apró
pikkelyek fedik, szájszegletében apró bajusz található. Növényekkel gazdagon
benőtt sekély tavakban vagy mocsarakban él. Mindenevőként a táplálékában
egyaránt szerepelnek planktonikus és fenéklakó állatok, növényi magvak és
hajtások, valamint bomló szerves anyagok.
Már az ókori görögök és rómaiak is írtak nyálkájának gyógyító hatásáról,
a népi megfigyelés szerint a sérült halak előszeretettel dörgölőztek a compóhoz,
aminek a nyálkája elősegítette a sebek begyógyulását, ezért a néphiedelem a
“halak doktorának” nevezi.
Húsa ízletes, ezért a horgászok körében igen kedvelt.
Az év madara a rejtett életmódú haris
(Crex crex). A guvatfélék családjába tartozó, 27-30 cm-es testhosszúságú madár
a sűrűbb növényzetű nedves réteken, kaszálókon, folyó menti területeken és
tóparti láposokban él.
Jellegzetes recsegő hangját éjszaka hallatja (ekkor a hang a hidegebb és
sűrűbb levegőben messzebbre terjed), latin neve hangutánzó.
Nem kimondottan jó repülő, mégis költöző madár, a telet Délkelet-Afrika
füves tájain tölti.
Fokozottan védett faj, eszmei értéke 500.000 Ft. Veszélyt jelent
állományára a gépi kaszálás, az élőhelyeinek
megszűnése, felaprózódása, és a mediterrán régiókban a vadászat.
A kockás sikló (Natrix
tessellata) védett siklófajunk, melynek eszmei értéke 25.000 Ft. Vízparti
élőhelyekhez kötődik, hasonlóan a vízisiklóhoz. Teste 65-80 cm hosszú,
alapszíne zöldesbarna, pikkelyes bőrét szabálytalan alakban különböző színű
“kockák” díszítik. Táplálékát halak, ebihalak, ritkán békák, gőték alkotják.
Fennmaradását veszélyezteti vizes élőhelyeink természeti állapotának romlása, a
folyó-és tópartok átalakítása. Idén újult meg az Országos Kétéltű- és
Hüllőtérképezés Program honlapfelülete, amelyre bárki feltöltheti megfigyelési
adatait.
Az év emlősei a denevérek.
Magyarországon 28 denevérfaj fordul elő. Éjszakai életmódot élnek, a sötétben a
fülükkel látnak, mert az ember számára nem hallható ultrahang hullámok alapján
tájékozódnak. Táplálékukat főleg rovarok alkotják. A hiedelmekkel ellentétben
nincs okunk félni tőlük. Eredeti telelőhelyeik a természetes barlangok és
üregek, de manapság egyre nagyobb számban húzódnak be ember által lakott
területekre is (padlásokon, falrepedésekben, ereszek üregeiben is
áttelelhetnek). A szakemberek kiterjedt kutatásokat folytatnak felmérésük
érdekében, különböző fajvédelmi programokon keresztül pedig a lakosság
tájékoztatása, a negatív előítéletek eloszlatása a cél.
Összeállította: Koritár Anna, Merza Péter