Ugrás a fő tartalomra

Az év fajai 2016-ban

Haris (Fotó: Selmeczi Kovács Ádám)

Lássuk mely fajok érdemelték ki 2016-ban "Az év faja" címet.

A mocsári kockásliliom (Fritillaria meleagris) hazánk egyik legszínpompásabb védett növénye. Latin nemzetségnevét a fritillariáról, a rómaiak kockavető játékáról kapta. Pepitás mintázatú, bókoló virágait március-áprilisban hozza. Magyar népi elnevezése: “kotuliliom”, ami élőhelyére utal. A kotu a láptalajok felső, kiszáradt része. Közép-és Délkelet-Európában szórványosan fordul elő, vizes, nedves lápréteken, láperdőkben találkozhatunk vele. Hazai előfordulásai: Cserehát, Aggteleki-karszt, Bükk, Mátra, Kemeneshát, Mura-vidék, Zalai-dombvidék, Belső-Somogy, Zselic, Dráva-sík, Mohácsi-sziget, Bodrogköz, Bereg-Szatmári-sík.A rétgazdálkodás változása miatt sok helyen visszaszorult az állománya, ezért Vörös Könyves faj. Eszmei értéke: 50.000 Ft.  

A szilek közül a legveszélyeztetettebb faj a mezei szil (Ulmus minor). Termete magas, koronája boltozatos. Kérgét bordák tagolják, levele tojásdad, vagy hosszúkás. Elsősorban ligeterdőkben fordul elő, ritkábban erdőkben, erdőszéleken, réteken és legelőkön. Sötétpiros virágai márciusban lombfakadás előtt nyílnak, termései májusra barnára érnek és lehullnak.
Az ember már az ősidőktől fogva hasznosítja. Fája kiváló bútor alapanyag, kérgének főzetét a népi gyógyászat is hasznosítja. Teája vizelethajtó hatású, ülőfürdőként az aranyeret gyógyítja. Szívós faj, jól sarjad gyökérről és tuskóról. Ennek ellenére Európa-szerte megritkult a XX. század közepén, az Észak-Amerikából bekerült szilfavész miatt. Ez a gombabetegség a fatest vizet és ásványi anyagokat szállító edényeit tömíti el, melynek következtében a növény lassan elszárad. Hazánk legtermetesebb mezei szil fája a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található, a Lovasberényt és Csákvárt összekötő műút mentén található, törzskerülete 490 cm.

A lilatönkű pereszke (Lepista personata) egy ehető, jóízű gombafaj. Tönkje lila színű, kalapja és lemezei barnásak. Más gombákkal össze nem téveszthető (Lepista nuda, L. sordida kalapja és lemezei is lilásak.) A legelőket, erdőszéleket, gátoldalakat kedveli, októbertől egészen a korai fagyokig terem. Hazánkban leggyakrabban a Zemplénben találkozhatunk vele. Húsa vastag, puha, kellemes illatú és jellegzetesen aromás ízű. Gombász túráink zsákmányát ne felejtsük el szakértővel megvizsgáltatni!

A mezei tücsök (Gryllus campestris) a nagy szarvasbogarat, és a kisasszony szitakötőt megelőzve lett a 2016-os év rovara. Ez a mesékből is jól ismert, robusztus termetű, fekete színezetű ízeltlábú májustól-nyár közepéig éjjel-nappal ciripel. Jellegzetes hangját szárnyainak összedörzsölésével képzi.
Csak a hímek cirpelnek, mert így csalogatják magukhoz a nőstényeket, riválisaikkal szemben pedig a területüket védik.
Egyes tájakon természetes “házőrzőként” tekintenek a tücsökre, mert a folyamatos ciripelés elhallgat, ha valaki közeledik. A napos, nyílt gyepes élőhelyeket kedvelik, de sajnos sok európai országban megritkult az élőhelyek eltűnése, az intenzív mezőgazdasági művelés és a vegyszerezés miatt.

A compó (Tinca tinca) őshonos halfajunk. Háta feketés, oldala pedig olajzöld vagy óarany színű, testét apró pikkelyek fedik, szájszegletében apró bajusz található. Növényekkel gazdagon benőtt sekély tavakban vagy mocsarakban él. Mindenevőként a táplálékában egyaránt szerepelnek planktonikus és fenéklakó állatok, növényi magvak és hajtások, valamint bomló szerves anyagok. Már az ókori görögök és rómaiak is írtak nyálkájának gyógyító hatásáról, a népi megfigyelés szerint a sérült halak előszeretettel dörgölőztek a compóhoz, aminek a nyálkája elősegítette a sebek begyógyulását, ezért a néphiedelem a “halak doktorának” nevezi. Húsa ízletes, ezért a horgászok körében igen kedvelt.

Az év madara a rejtett életmódú haris (Crex crex). A guvatfélék családjába tartozó, 27-30 cm-es testhosszúságú madár a sűrűbb növényzetű nedves réteken, kaszálókon, folyó menti területeken és tóparti láposokban él.
Jellegzetes recsegő hangját éjszaka hallatja (ekkor a hang a hidegebb és sűrűbb levegőben messzebbre terjed), latin neve hangutánzó.
Nem kimondottan jó repülő, mégis költöző madár, a telet Délkelet-Afrika füves tájain tölti. Fokozottan védett faj, eszmei értéke 500.000 Ft. Veszélyt jelent állományára a gépi kaszálás, az élőhelyeinek megszűnése, felaprózódása, és a mediterrán régiókban a vadászat.

A kockás sikló (Natrix tessellata) védett siklófajunk, melynek eszmei értéke 25.000 Ft. Vízparti élőhelyekhez kötődik, hasonlóan a vízisiklóhoz. Teste 65-80 cm hosszú, alapszíne zöldesbarna, pikkelyes bőrét szabálytalan alakban különböző színű “kockák” díszítik. Táplálékát halak, ebihalak, ritkán békák, gőték alkotják. Fennmaradását veszélyezteti vizes élőhelyeink természeti állapotának romlása, a folyó-és tópartok átalakítása. Idén újult meg az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapfelülete, amelyre bárki feltöltheti megfigyelési adatait.

Az év emlősei a denevérek. Magyarországon 28 denevérfaj fordul elő. Éjszakai életmódot élnek, a sötétben a fülükkel látnak, mert az ember számára nem hallható ultrahang hullámok alapján tájékozódnak. Táplálékukat főleg rovarok alkotják. A hiedelmekkel ellentétben nincs okunk félni tőlük. Eredeti telelőhelyeik a természetes barlangok és üregek, de manapság egyre nagyobb számban húzódnak be ember által lakott területekre is (padlásokon, falrepedésekben, ereszek üregeiben is áttelelhetnek). A szakemberek kiterjedt kutatásokat folytatnak felmérésük érdekében, különböző fajvédelmi programokon keresztül pedig a lakosság tájékoztatása, a negatív előítéletek eloszlatása a cél.


Összeállította: Koritár Anna, Merza Péter
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.