Egzotikus külsejű, galamb méretű madarunk, amely külsejében a csókára hasonlít, ezért is kapta a népies „kékcsóka” nevet. A szalakótának azonban semmi köze a csókához, mert nem varjúféle, sőt (ellentétben a varjúfélékkel) nem is énekesmadár. Rendszertanilag a Szalakótaalakúak rendjébe, azon belül a Szalakótafélék családjába tartozik.
Hazánkban a Duna-Tisza köze jellemző fészkelője, legkedveltebb élőhelye a fehérnyár-ligetekkel és nedves rétekkel tarkított homokhátsági táj.Fészkelésre a zöld küllő és a fekete harkály által készített odúkat használja. Mivel késő tavasszal, május elején érkezik, költését odútakarítással kezdi. Ez a takarítás abból áll, hogy a kiválasztott odúból az abban talált seregélyfiókákat „kitakarítja”. Nagyméretű mesterséges odúkkal sikeresen telepíthető, ezzel a módszerrel az utóbbi években egyedszámát sikerült kissé növelni.
Népi nevei: zöld kánya, vaskánya, vasvarnyú, vasvarjú, vasmadár, szaros ricsóka, zöld csóka, tengeri szajkó, árva szajkó, kék varnyú, kékcsóka.
Coracias garrulus (LINNAEUS, 1758)