A városok és falvak területén feleslegessé váló csapadékvíz elvezetésére gyakran burkolt árkokat létesítenek, melyek nem engedik a vizet a talajba szivárogni, a vízmennyiséget koncentráltan vezetik tovább, másutt akár problémákat okozva.
Településeinken gyakran találkozunk útmenti árkokkal, melyet betonlapokkal burkoltak. A burkolat esetenként lehet vízáteresztő is, ekkor az árokkal elvezetett víz egy része a tájban, talajban marad.
A burkolt árkokkal való szivárogtatás, késleltetés nélküli vízelvezetés hátránya, hogy a csapadékvizeket összetereli, bejuttatja a patakok, folyók medrébe, ahol az árvízi hozamokat növeli.
Egy településre érkező patak árvízi hozamának akár többszöröse is lehet az a vízmennyiség, mely elhagyja a települési szakaszt, pusztán azért, mert a burkolt utcákról burkolt medrekkel vezetik a vizet a vízfolyásokba. Az alvízi települések számára ez jelentős, egyre növekvő kockázatot jelent.
Mivel a burkolt felületek, burkolt árkok a víz helyben beszivárgását csökkentik, a tájban, talajban kevesebb víz marad, így a patakok, folyók, tavak, mocsarak, lápok, de a kertek, mezőgazdasági kultúrák jobb vízellátását biztosító, talajban tárolt víz mennyisége is csökken, nő a kisebb vízterek kiszáradásának esélye.
Ezért szükséges gyepes szikkasztó árkok, szikkasztó terek, esőkertek létrehozására törekedni.
Ahol a vízelvezetést meg kell oldani, de kevés a hely, rossz a talaj állékonysága, a terepesés miatt az erózió veszélye nagy, ott vélhetően elkerülhetetlen az árkok burkolása, azonban vannak vízáteresztő burkolatok is és ahol lehetőség van rá, kombinálni kell a burkolt árkokat a természetalapú megoldásokkal.