A településeken gyakran találkozhatunk egyszerű, földmedrű árkokkal, melyek jelentősége sokkal nagyobb annál, hogy az utcák vízfeleslegét elvezetik.
Települések leggyakoribb csapadékvíz gyűjtését és elvezetését szolgáló infrastruktúrája a földmedrű, magától begyepesedő árok. A burkolt árkokhoz képest nagy előnye, hogy a csapadékvíz egy része képes beszivárogni, a gyepnemezt alkotó gyökerek és szerves anyag miatt a beszivárgó víz képes „tárolódni” is.
Az árkok alkothatnak rendszer is, mely révén akár nagy területekről van mód a vizet elvezetni, de lehetnek önállók, amikor az elvezetés helyett a szikkasztás, a talajvízszint csökkentése a szerepük.
Települési környezetben, utak mentén a vízelvezetés kérdése fokozott, de a táji vízmegtartás érdekében törekedni kell arra, hogy inkább gyepes árkok létesüljenek, azok szikkasztó, beszivárogtató funkciója domináljon a vízelvezetés helyett, ill. a vízelvezetés legyen a lehetőségekhez képest a leglassabb.
A települési zöldfelületek, kertek kiszáradását a víz helyben szikkasztásával lehet mérsékelni.
Egyúttal a csapadékvizek patakok, folyók medrébe is kevesebb víz lassabban kerül, mint a burkolt árkok alkalmazásával, s így az árvíz- és aszálykockázatot is mérsékelhető, kiegyenlítettebb vízháztartás érhető el.