A lakott, beépített területeken a felszíni lefolyás igen nagy, a vizet sokszor burkolt árkokban, csövekkel vezetik el. Ez a vízmennyiség hiányzik a tájból, megtartásának egyik jó megoldása az esőkert.
Az esőkert hazánkban viszonylag új technológia. Azon alapszik, hogy a magas szervesanyag-tartalmú talaj nagyon sok vizet képes szivacsként magában tárolni és a környezete felé, lassan a talajba szivárogtatni.
Az esőkertek olyan, gyakran árokszerű mélyedések, melyek sekély „mederfeneke” alá komposzttal, mulccsal, vagy a helyi felső szervesanyagban gazdag talajréteggel kevert vastag földréteget helyeznek el.
Kert jellegét az adja, hogy gyakran látványos, levelükkel, virágukkal díszítő évelő növényekkel ültetik be őket. (Ilyen például a kecskeméti esőkertek. link)
Az esőkertek alkalmasak a csapadékvíz elvezető szürke megoldások (pl. nyílt burkolt árkok, zárt csővezetékek) hatékony kiegészítésére, pótlására is.
A gyepes árkok alatt telepített vastag szervesanyag réteg nincs, csak egy vékonyabb, gyökerekkel átszőtt gyepnemezréteg található, melynek szintén van víztározó, szikkasztó hatása.