Az erdők sokrétű szerepe közismert. A táji szintű vízmegtartásban a fás vegetációnak kiemelkedő jelentősége van hegy- és dombvidéken, síkvidéken egyaránt. Az erdők önmagukban „természetalapú megoldások”.
Az erdők biodiverzitása számos tényezőtől függ, azonban közös bennük, hogy lombkoronájuk csillapítva vezeti a vizet a talajra; talajuk magas szervesanyagtartalma rengeteg vizet képes megkötni. Az erdő az erózió ellen védi a talajt, ahogy a vízfolyás menti fák is megóvják a partot a víz romboló erejétől. A fák árnyékolásukkal és párologtatásukkal alacsonyabb, kiegyenlítettebb hőmérsékletet biztosítanak.
Az erdők a mi klímánkon jellemzően zárótársulások, ezért a túlságosan vizes és túlságosan száraz területek kivételével minden területet valamilyen, tájra jellemző erdőtípus borítana.
Az erdők visszaszorításával ezért nemcsak egy fontos élőhely-típusról, hanem egy szabályozó jellegű ökoszisztémáról mondtunk le.
Az erdők visszatelepítése rendkívül fontos legalább az eróziónak, deflációnak kitett területeken, valamint az árterületeken, vízfolyások, vízmosások mentén.