Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Fülemüle

Sokak szerint a legszebb énekű európai madár. Népi nevei nem ismertek, bár néhol fülemile néven emlegetik. A poéták által sokszor megénekelt „csalogány” nem más mint a fülemüle, sőt gyakran „bülbül”-ként is emlegetik. Ez utóbbi megnevezés azonban megtévesztő, mert a bülbülök afrikai madarak, nálunk nem élnek.

Dala, amelyet a madarászok „csattogás”-nak neveznek, ihlette az inkább költői, semmint népi elnevezését: a „csattogányt”.

A fülemüle hosszú távú vonuló, a telet Afrika trópusi tájain tölti. Április közepén hangzik fel erőteljes csattogó éneke a dús aljnövényzetű erdőkben, ártereken, bokrosokban.

Éjszaka is énekel, dala ilyenkor a legszebb, legváltozatosabb. Mint az énekesmadaraknál mindig, csak a hím énekel. Dala tulajdonképpen egy „hangkerítés”, amellyel felségterületének határait jelzi. Éneklés közben ritkán látható, mert ha ki is ül néha magasabb ágakra, akkor is takarásban marad.

Közeli rokona a nagy fülemüle – Luscinia luscinia hazánkban ma már csak az ország északkeleti részén, a Tiszát és a Bodrogot kísérő fűz-nyár ligeterdőkben költ igen kis számban. Éneke még a fülemüléénél is szebb hangzású, lassú mély tónusú motívumokból áll.
A madarászok a nagy fülemülét: ligeti-, lengyel-, fekete-, barna fülemile-ként emlegetik.

Luscinia megarhynchos (C. L. BREHM, 1831)