15. Hosszirányú átjárhatóság biztosítása
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: 'Times New Roman',serif;">A hosszirányú átjárhatóság fogalmát a Víz Keretirányelv vezette be, azzal a szándékkal, hogy egy nagyon fontos ökológiai és gazdasági célt, a halfajok folyón való vándorlását segítse.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span></p>
A vízfolyásokon felfelé számos állatfaj vándorol. A lazacok, vizák folyókon felfelé vándorlása közismert, de a hazai, gyakoribb, vagy ritkább, védett halfajok számára is kulcskérdés, hogy felsőbb szakaszokra eljuthassanak.
Ha a vízfolyáson árvíz, vagy szennyezés miatt a halfauna lesodródik vagy elpusztul, és nincs lehetősége visszatérni a felsőbb szakaszokra, pl. egy műtárgy miatt, akkor a halállomány nem tud helyreállni.
A hosszirányú átjárhatóságot gátolják pl. a völgyzárógátas tározók, mederlépcsők, duzzasztók, zsilipek, vízhozammérő és hordalékfogó műtárgyak.
Hallépcsőkkel az átjárhatóság javítható, de a legfontosabb az, hogy fenti műtárgyak ne épüljenek meg, vagy ki legyenek váltva valóban átjárható megoldással. Ezt a célt alapvetően csak a folyómeder folyamatossága (kontinuitása) tudja biztosítani. A külföldi gátakat elbontó projektek is ezen felismerésre épülnek.
A hódgátak és vízesések is részleges vagy teljes természetes akadályok lehetnek a vándorló halak számára.
A hódgátak ökológiai barrier szerepét még kutatják, azonban bizonyos, hogy egyes halfajok számára alacsony hozamok mentén is van lehetőség a hódgáton átjutni. Nagyobb vízhozamok esetében az ártér válhat migrációs útvonallá.
A kisebb magasságú mederlépcsők, surrantók nagyvízi hozamok esetében átjárhatóvá válhatnak.
A betonnal és rénómatraccal burkolt, nagy esésű, különösen a kisvizi meder nélküli szakaszok szintén alig alkalmasak a halfauna vándorlására. Nemcsak adott szakaszon való megtelepedésük esélyét csökkentik.
A rénómatracos fenékburkolás gyakran a kisvizi hozamokat is „elnyeli”: a fémhálón belül lévő vastag kavicsrétegben akár a teljes vízhozam beszivárog, ezért adott patakszakasz „búvópatakként” működik, a hosszirányú átjárhatóságot megszünteti.
Az erősen szennyezett vízfolyás-szakaszok kémiai gátként állnak a felfelé vándorló állatok útjába.
Magyarországon több hallépcső épült, pl. az Ipolyon és az Alsó-Tápión. (link az esettanulmány felé)