Budai Tájvédelmi Körzet
A Budai-hegyek fokozódó beépülése, a természetes élőhelyek egyre gyorsuló pusztulása, nemcsak az élővilágot, de a folyamatot gerjesztő lakosság testi és lelki egészségét egyaránt veszélyeztetni kezdte. Így 1978-ban létrejött, a Budai-hegység nagy részének jogi védelmét biztosító, 10528 hektár területű Budai Tájvédelmi Körzet. Igaz, a budai térségben kisebb-nagyobb területeket már a korábbi években védetté nyilvánítottak, de a terület átfogó védelme csak ekkor valósult meg.
A Budai Tájvédelmi Körzet a Budapestet nyugatról övező, sok helyen
mélyen a városba ékelődő, erdővel borított hegyvonulatokat foglalja
magába.
A tájvédelmi körzet természetvédelmi oltalmának indokai és
célkitűzései: az egyedülálló botanikai, zoológiai, földtani és tájképi
értékek megőrzése; illetve a Főváros „tüdejének" megvédése.
A
Budai-hegység, a Dunántúli-középhegység legváltozatosabb felépítésű,
északkeleti tagja. A hegység fő tömegét a Keleti-Alpokéval rokon,
középidei dolomitok és mészkövek adják. Ezeken kívül jelentős
mennyiségben fordulnak elő más üledékes kőzetek is, így fiatal
mészkövek, márgák, agyagok, homokkövek, az alacsonyabb részeken lösz
halmozódott fel.
A hegység vetődésekkel erősen átjárt tömbjeit árkok,
meredek oldalú szurdokok szabdalják fennsíkokra és sasbércekre. Míg a
kőzetek többségét viszonylag jól mállasztják a felszíni vizek, a
magnézium-vegyületei miatt nehezen oldható dolomit inkább csak
repedezik, aprózódik, ezért több hegycsoportban is törmelékes lejtők,
éles gerincek, sziklatornyok alakultak ki.
A dolomitgerincek mentén
összetalálkozó sziklaerdő – bokorerdő, hűvös és meleg sziklagyep
mozaikok különleges hangulatú élőhelyek, a Budai Tájvédelmi Körzet
legértékesebb részei, ahol néhány 100 méteren belül, akár 20-30 védett
növényfaj, s legalább ennyi védett állatfaj egyszerre megtalálható. A
szélsőségeket jól jellemzi, hogy 10 méteren belül találkozhatunk a
szárazságtűrő, fénykedvelő homoki nőszirommal (Iris arenaria) és az üde,
árnyas erdőkre jellemző hóvirággal (Galanthus nivalis) is.
Az
ilyen területek közül három élvez fokozott védelmet: a Remete-szurdok
környéke, a Budaörsi Kopárok, ahol a magyar méreggyilok (Vincetoxicum
pannonicum) világállományának háromnegyede él és a Szénások Európa
Diplomás Terület, amely a pilisszentiváni len (Linum dolomiticum)
világállományát őrzi.
A Szénások-hegycsoport 1995-ben elnyerte az Európa Diplomát. A Budai-hegység (HUDI 20009), illetve a Budaörsi Kopárok (HUDI 20010)
néven része az Európai Unio közösségi jelentőségű természetvédelmi
rendeltetésű (Natura 2000) területek hálózatának.
A hegyek bennszülöttei
Bármennyire is beépítettnek, agyonhasználtnak, taposottnak tűnik e
táj, éppen a sokféle kőzetnek, a gazdag formakincsnek, illetve a
központi fekvésnek köszönhetően, változatos élővilágnak ad otthont, így
hazánk egyik legfajgazdagabb területe.
Az elmúlt 1 millió év során
mintegy 15 nagyobb hőmérséklet-kilengés érte a Kárpát-medencét. Ezek
mind az élővilág jelentős megváltozásával jártak. A nedves szubtrópusi
erdők életközösségeit olykor hideg kontinentális puszta, máskor tundra,
vagy tajga váltotta fel, a középhegységben magashegységi élővilággal. A
lehűlések elmúltával a visszatelepedett meleg kontinentális és
mediterrán jellegű élővilágot atlantikus, majd újra kontinentális
váltotta fel. Szinte minden időszakból maradt fenn néhány hírnök, tovább
színesítve Közép-Európa déli felére jellemző ökológiai kavalkádot, és
nem kis fejtörést okozva napjaink kutatóinak, ha egy-egy bennszülött,
vagy maradványpopuláció eredetét próbálják kideríteni.
A változatos
élőhelyeken több olyan faj él, melyekkel csak a Kárpát-medencében
esetleg csak a Budai-hegységben találkozhatunk. Ezeknek az élőlényeknek
sokszor a neve is utal arra, hogy bennszülött (ún. endemikus) fajról van
szó, ilyenek pl. a magyar gurgolya, magyar tarsza, magyar
tölgymakkmoly, a magyar zsályacincér, a budai szakállasmoly, a budai
imola, a budai berkenye, vagy a budai nyúlfarkfű.A hegység kiemelten
fontos hüllőfajai a fokozottan védett pannongyík (Ablepharus kitaibelii)
és a haragos sikló (Coluber caspius) is a melegebb időszakokból
„felejtődtek” itt. Az előbbi szerencsére tömegesen fordul elő a
sziklagyepek – karszt-bokorerdők érintkezési zónájában (a Sas-hegyen, a
Budaörsi Kopárokon, a Mátyás-hegyen, és másutt is). A haragos sikló
előfordul még a Kopárokon, a Sas-hegyen pedig szaporodóképes állománya
él.
A madárvilág ritkaságai már évtizedekkel ezelőtt eltűntek
Budapest és agglomerációjának terjeszkedése és a védett területet érő
állandó zavarás miatt. Legfeljebb vonuláskor látni sasokat, vagy
gólyákat. Az érdekesebb fajok közül talán a bajszos sármány (Emberiza
cia) az, amely előbb-utóbb megjelenik valamelyik sziklás-bokorerdős
területen.
A zavarásra érzékeny madár és emlősfajok kihúzódtak a
hegység külső részeibe, míg az urbanizálódó fajok: a varjúfélék,
feketerigó, vörösbegy, ökörszem, vagy a vaddisznó, őz, mezei nyúl, a
nyest és a róka Buda lakott részein is otthonosan mozognak.
Az erdőségek:
A hegység uralkodó növénytakarója a lombhullató erdő. Ezek a
tengerszint feletti magasságtól, a kitettségtől és a csapadék
mennyiségétől függően különböző tölgyes-típusok. Az alacsonyabb
hegyhátakon cseres-tölgyesek, 450 m felett gyertyános-tölgyesek
húzódnak, de a környezetüknél melegebb, szárazabb lejtőkön
szubmediterrán jellegű molyhos tölgyesek és bokorerdők tenyésznek, míg a
hűvös északi lejtőkön, és az üdébb völgyekben kisebb-nagyobb bükkösöket
is láthatunk. A hegylábak lösztakaróján néhol még fellelhetők az alföldi
jellegű lösztölgyes maradványai.
A budai részek sokszor
160-180 éves bükkös és kocsánytalan tölgyes erdei számos olyan élőlény
számára biztosítanak túlélési esélyt, melyek életfeltételei
famatuzsálemekhez vagy elpusztult fákhoz kötődnek. Így a budai erdők
igen gazdagok védett cincér, futrinka és lemezescsápú bogárfajokban. A
térség állatföldrajzilag jellegzetes bogara a szilfacincér (Akimerus
schaefferi), de előfordul a havasi cincér (Rosalia alpina) is. Gyakran
találkozhatunk a molyhos tölgyesek látványos, nagytestű lepkéjével, a
tölgyfaszenderrel (Marumba quercus), és a mozaikos élőhelyeket kedvelő
kis Apolló-lepkével (Parnassius mnemosyne). Az öreg, odvas fák sok
odulakó madárnak nyújtanak pihenő és táplálkozó helyet. Ma még gyakran
hallhatjuk ezekben az erdőkben az idős bükkök odúiban fészkelő fekete
harkály pirregését, vagy a zöldküllő kacagását.
A változatos
élőhelyeknek köszönhetően – a szinte folyamatosan jelen lévő
embertömegek ellenére - igen sokféle növénnyel, állattal és gombával
találkozhatunk az itteni erdőkben.
Erdők természetesen:
A korábbi
évszázadokban, az erdők leirtásával, a füves területek
agyonlegeltetésével, égetésével tönkretett dolomit-élőhelyek múlt
századi fenyvesítése nem váltotta be a gazdasági reményeket, néhány
területen természeti kárt is okozott. Mivel ez nem az eredeti termőhelye
a fenyőknek, ezért jelentős területen pusztulni kezdtek. A kórokozók
támadását többnyire tömeges kiszáradás kíséri. Ezekre a területekre már a
hazai lombos erdő kerül vissza, vagy ha természetvédelmi szempontból
értékes, mozaikos bokorerdő-sziklagyep visszatérése várható, akkor ezt
már figyelembe veszik az erdőfelújítás során. A fenyőállományok őshonos
erdőkké történő átalakításának többletköltségeit különféle Európai Uniós
forrásokból fedezik. Azokon a területeken, ahol már betelepült a hazai
lombos növényzet, ott megkezdődött a fenyők óvatos eltávolítása.
A Budai Tájvédelmi Körzet őshonos erdőállományaiban lassan elfelejthetjük a hatalmas végvágások képét.
A
Pilisi Parkerdő Zrt. által kezelt területeken, az utóbbi évtizedben
megkezdődött az „örökerdők” kialakítása. Az átmeneti időszakban
kiscsoportos vágásokkal és hagyásfa-csoportok megtartásával igyekeznek
ligetessé tenni a vágásterületeket. Az erdőtervezés során, pedig az
erdők többsége szálaló üzemmódúvá válik, ahol a természeti értékek
sokféleségének megőrzése az elsődleges cél.
Füves élőhelyek, sziklagyepek:
A tölgyesek, bükkösök helyén kialakult, és alkalmi kaszálással
fenntartott sudárrozsnokos-szálkaperjés rétek igen fajgazdagok,
növényekben és rovarokban bővelkedő élőhelyek. A leánykökörcsin és más
védett növények tömegei mellett érdemes megemlíteni a fokozottan védett
orchideafajokat: a látványos bíbor sallangvirágot (Himantoglossum
caprinum), vagy az alig észrevehető méh-, pók- és szarvas bangót.
(Ophrys apifera, O. sphegodes, O. scolopax / oestrifera). Ilyen
másodlagos gyepben él a vajszínű atracél (Anchusa ochroleuca) és a
sápadt lednek (Lathyrus pallescens) is, melyeknek az országban másutt
nem, vagy az ittenin kívül csak egy termőhelyét ismerjük.
Az erdők
helyén kialakult, virággazdag gyepek a rovarvilág paradicsomai. A
Budai-hegységben csak szórványosan előforduló Szent László-tárnics a
tápnövénye a ritka szürkés hangyaboglárkának (Maculinea alcon). A
hűvösebb tájak küldöttje a Normafa-lejtő nevezetes lepkéje, a csíkos
boglárka (Polyommatus damon). A Kárpát-medence alsóbb régiójában
jelenleg ez az egyetlen még élő állománya. Hernyója a baltacímet
fogyasztja.
A „dolomitjelenség”:
Az erdőtlen dolomitgerincek kopársága már messziről magára vonja a
figyelmünket. A sivárság azonban csak látszólagos, e meredek
sziklás-füves oldalak különböző mikroklímájú helyei, számos
maradványfajnak adtak menedéket az utolsó egymillió évben. Közülük
némelyek szinte változatlan formában fennmaradtak egy-egy kedvező
helyen, de többségük a környezet változásával együtt fejlődött,
alkalmazkodott az új ökológiai viszonyokhoz és új, bennszülött
alfaj-fajként tartja nyilván a tudomány.
A dolomitterületek
folyamatosan keletkező, mozgó kőzettörmelékein, meredek, sziklás
oldalain nem tudott összefüggő, ökológiai egyensúlyban levő növénytakaró
megtelepedni, mindig maradtak szabad élőhelyek. Ennek az a jelentősége,
hogy az éghajlatváltozások bekövetkeztekor, a növények és a velük
együtt élő, nehezebben mozgó állatfajok könnyebben át tudtak menekülni a
közeli, nekik megfelelő mikroklímájú zugokba, nem kellett
„megküzdeniük” az átjutásért. E fajtársaiktól elszakadt, elszigetelt kis
közösségek (populációk), az évezredek alatt, folyamatosan alkalmazkodni
kényszerültek a mindenkori környezeti viszonyokhoz, a korábbi
alapfajhoz képest megváltoztak, önálló fajjá, alfajjá váltak. Ezek a
maradvány-bennszülött élőlények hazánk féltett kincsei, az úgy nevezett
reliktum-endemizmusok.
A dolomitgerincek északi kitettségű meredek oldalain a zárt
dolomit-sziklagyep zöldell. Fajkészlete kevert, szubmediterrán és
jégkori növényfajok elegyednek. Ilyen sziklagyepben él bennszülött
növényünk, a pilisszentiváni len is más jégkori maradványfajok, például a
védett gombos varjúköröm és henye boroszlán társaságában.
Az északias sziklaerdők fátlan részein, többfelé találkozhatunk a bennszülött budai nyúlfarkfű sziklagyepeivel.
A
déli lejtők, gyorsan felmelegedő és kiszáradó oldalain nyílt
dolomit-sziklagyep és a sziklafüves gyep, illetve sziklabevonat
társulások élnek. E sziklai társulások fokozottan védett növénye a
magyar méreggyilok, a magyar gurgolya és az István király-szegfű.
A
szubmediterrán állatritkaságok közül itt él a fűrészlábú szöcske és a
haragossikló.A főváros legkedveltebb kirándulóhelyei a János-hegy –
Normafa térsége, a Budakeszi vadaspark, a Hárshegy környéke már a XIX.
sz. végi útikalauzokban is szerepelnek. A mai Normafához előszeretettel
kirándultak a korabeli művészek, de napjainkban is ezrek látogatják. A
Budai Tájvédelmi Körzetben nincs holt szezon – télen-nyáron tömegek
használják a védett területet, ezért a látogatók irányítása mellett
fontos feladat a természeti értékek bemutatása és a környezeti nevelés.
Ebben vállvetve dolgoznak a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti
Park Igazgatóság, az oktatási intézmények és a civilszervezetek
szakemberei.
A Budai Tájvédelmi Körzet szomszédságában közel
2,5 millió ember él, közülük félmillió rendszeresen megfordul az
erdőkben, a réteken. Nemcsak a hegyeinkben otthonra lelt élőlényeknek,
de a városi embernek is szüksége van az egészséges, nyugodt környezetre,
az ezerarcú természet szépségeire. Ezt, a károsodó, pusztuló élőhelyek,
a szemetes és zajos környezet nem nyújtja. A természeti értékek nekünk
kiszolgáltatottak - tőlünk, az általunk okozott károktól csak mi magunk
tudjuk megvédeni.
Próbáljuk közösen megóvni e szép természeti
örökségünket, a jövőnk egyik zálogát. Más nem fogja helyettünk…
Részletek:
- Cím: 2084 Pilisszentiván, Bányász u. 17.
- Kapcsolattartó: Novák Adrián
- E-mail: novaka@dinpi.hu
- Telefon: +36 30 504 8849
Kapcsolódó programok
Az Iváni-hegy ördöge
Túránk a Pilisszentiván fölötti Borbás-gerincre vezet, mely a terület igazi szentélye. Hogy ki is ’Szentiván ördöge’?
TovábbNaplemente az Iváni-hegyen – a pilisi len nyomában
Túránk a Pilisszentiván fölötti Borbás-gerincre vezet, mely a terület igazi szentélye.
TovábbMadarat tolláról, odút madaráról
A Madarak és Fák Napja alkalmából Pilisszentivánra invitáljuk a madárkedvelőket.
TovábbKapcsolódó hírek
Kígyászölyvek a Budai-hegységben
Újabb a Budai-hegységben jelölt színes gyűrűs kígyászölyvet sikerült azonosítani.
TovábbVadmacska Nap a Budakeszi Vadasparkban
Macskák nem csak az otthonainkban élnek, de kint a természetben is. A vadmacska (Felis silvestris) Európa erdeiben őshonos, és fontos szerepe van a rágcsálók egyedszámának szabályozásában, ezáltal az erdeink ökológiai egyensúlyának fenntartásában.
TovábbFehér gólya (Ciconia ciconia) védelem
Segítő madárvédelmi tevékenységeink bemutatása Száron és Zsámbékon.
TovábbFokozottan védett madarak pusztulása rágcsálóirtószer miatt
Rágcsálóirtószer miatt pusztult el az ürömi uhu költőpár. A védett és fokozottan védett ragadozó madaraink sorozatos mérgezéses pusztulását okozó karbofurán mellett, egyre gyakrabban egy másik mérgező hatóanyag neve kerül előtérbe. Ez a brodifakum.
TovábbJubileumi ünnepséget tartottunk
A Budai Tájvédelmi Körzet 40, a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület pedig 60 éve védett.
TovábbEgy titokzatos lepkefaj védelmében
A nyár első felében, júniusban és július elején repül a szürkés hangyaboglárka lepkénk szárazgyepi ökotípusa, a Maculinea alcon xerophila. Egy bő hónappal megelőzi rokonát, az üde, nedves réteken nyíló kornistárnicshoz (Gentiana pneumonanthe) kötődő Maculinea alcon alcon-t. Európa nagy részén elterjedt, azonban szigetszerű populációkban előforduló faj. Összetett életmódja és élőhelyi igénye miatt mindenhol védett és veszélyeztetett. Magyarországon is védett, természetvédelmi értéke egyedenként 50 000 Ft.
TovábbA01, a hazatért kígyászölyv fióka
Turny Zoltán madarász beszámolója egy rég nem látott vendégünkről...
TovábbKapcsolódó termékek
Fedezze fel a Budai Tájvédelmi Körzetet!
A kiadvány a Budai Tájvédelmi Körzet természeti és kulturális értékeit, program- és túraajánlatait mutatja be. 2012, 40 oldal, B5,
TovábbTanösvények Budapest körül 7. Sisakvirág tanösvény
A 9,5 km hosszú tanösvény a Budai Tájvédelmi Körzet egy sokak által használt turistaútjára épült Budakeszi és Nagykovácsi között. 2012, 16 oldal, A5,
TovábbBudai-hegység turistakalauz
A Budai-hegység turistakalauza, fényképes településismertetőkkel,túraleírásokkal, ajánlatokkal, télisport- és sportrepülési lehetőségekkel, barlangismertetőkkel áll rendelkezésére. A kötet tartalmazza a gyermekvasút történetét, útvonalát és a látnivalókat.
TovábbA pannon gyepek és kapcsolódó élőhelyek hosszú távú megőrzése az Országos Natura 2000 Priorizált Intézkedési Terv stratégiai intézkedéseinek megvalósításával
Időszak: 2019.01.01 - 2026.12.31
Folyamatban
PROJEKT AZONOSÍTÓ: LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018)
A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a gyepes élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése.
Tovább