Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Természetvédelem kötéltechnikával

Megjelenés: 2018.03.20

Egyedülálló élőhelykezelés a pilisi len megőrzéséért.

A pilisi len a hazai természetvédelem egyik legnagyobb értéke. Állományának rendszeres felmérése azt mutatta, hogy az utóbbi időben évről-évre csökken az egyedszáma. Ennek a folyamatnak a megállítására sürgős beavatkozásra volt szükség. Az elmúlt hetekben nagyszabású élőhely-kezelési munkákat végeztünk a Pilisszentiván felett húzódó Borbás-gerinc szentélyében.

A Szénások

A Szénások dolomit hegyeit a Budai-hegységben az 1800-as évek vége óta az egyik kiemelkedő jelentőségű hazai természeti területként tartják számon. A társulások számos bennszülött (endemikus) és maradvány (reliktum) faj élőhelyét jelentik. Az egész világon csak itt él a fokozottan védett pilisi len (Linum dolomiticum) vagy –ahogy a helyiek ismerik – szentiváni len. Ezt a bennszülött fajt Borbás Vince, a 19. század egyik híres botanikusa írta le 1897-ben. Élőhelye ma a Budai Tájvédelmi Körzet részeként fokozott természetvédelmi oltalom alatt áll. A terület európai szinten is egyedülálló természeti értékeit és az itt folyó természetvédelmi munkát az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el. Amikor a Diplomát megkaptuk, vállaltuk, hogy hosszútávon megőrizzük a pilisi len élőhelyének állapotát, ezért időközönként nagyobb léptékű élőhely-kezelésekre van szükség, mely esetünkben az idegenhonos feketefenyők kivágását jelenti az értékes gyepekről.

A diploma nem örök életre szól, azt el is veheti az Európa Tanács, ha nem teljesülnek a vállalt feltételek. Büszkén mondhatjuk, hogy 1995 óta folyamatosan tartjuk az elnyert díjat, ezért is kiemelkedően fontos a most elvégzett munka.

Nézzük, hogyan is került a feketefenyő a Szénásokra?

Az úgynevezett kopárfásítás a XX. század elejétől egészen az 1950-es évekig nagy erőkkel folyt. A korábban erdővel borított hegyoldalak különböző emberi hatásokra erodálódtak, kopárokká váltak. Ennek okai voltak a két világháború között megnövekedett tűzifa igény, az erdőfelújítások hiánya és a túllegeltetés. Az erdészek emberfeletti munkával erdősítették be újra a szélsőséges termőhelyeket. A sziklás és füves területeket is „hasznosítani” szerették volna, ezért oda is feketefenyőt telepítettek. A legjobb szándék vezette őket, azonban ma már nem tudunk önfeledten örülni munkájuk eredményének. A feketefenyő (Pinus nigra) a mediterrán vidéken honos fafaj, hazánkba mesterségesen telepítették be. A kertekben jól mutat, de ha természetes élőhelyekre ültetik, az eredeti növényzetet elszegényíti. Egyrészt azért, mert sűrű, sötét árnyat vet a talajra, amelyhez a dolomiton élő fénykedvelő növények nem tudnak alkalmazkodni. A másik problémát az jelenti, hogy a nehezen elbomló fenyőtű avar elsavanyítja a talajt. A fekete fenyő magról kiválóan újul, pionírként hamar tért hódít magának, ami szintén kihívást jelent, ha szeretnénk fenntartani egy gyeptársulást.

A nagy kihívás

A képeken is jól látszik, hogy a meredek sziklafalakon nem egyszerű bárminemű beavatkozást elvégezni, komoly kihívást állít minden esetben elénk.

A Borbás-gerinc a fokozottan védett terület egyik legértékesebb része,–a pilisi len állományának jelentős része is itt található– ezért nem kétséges, hogy a feketefenyőnek itt nincs helye. De hogyan is kezdjünk neki a munkának.

A legfontosabb elvárás az volt, hogy az érintett területen tömegesen előforduló védett és fokozottan védett növényfajok és a bolygatásra (pl.: taposás, faanyag mozgatás) rendkívül érzékeny élőhelyeik – az ún. nyílt és zárt dolomit-sziklagyepek – a fakitermelés során ne sérüljenek. A speciális, szinte már magashegyi terepviszonyoknak megfelelően nem mindennapi technikákra van szükség a cél elérése érdekében, és végig ott kell lebegjen a szemünk előtt az is, hogy úgy kell a munkát elvégezni, hogy a vékony talajtakaró véletlenül se sérüljön. A legjobb a fagyott időszakra tenni az ilyen jellegű munkákat, amikor az értékes növényvilágban a legkevesebb kárt okozzuk.

A megoldás fakivágás, kötéltechnikával, beülőből.

A faanyagot kézi erővel hordtuk ki, ami embert próbáló feladat volt. Csapatunk fagyott talajon dolgozott, így a lehető legkevesebb járulékos kárt okoztuk. A fiatal csemetéket szintén kézi erővel, ágvágó ollókkal vettük kezelésbe.

A munka egy hétvégi önkéntes akcióval indult meg, az Új Akropolisz Egyesület, valamint a Blue Team Alpin Bt. és Jegenyecsúcs Bt. elhivatott szakemberei segítségével közel 1000 négyzetmétert sikerült mentesíteni a feketefenyőtől. A munkát a Pilisi Parkerdő Zrt.-vel közösen folytattuk, ennek eredményeként 1,3 hektár értékes élőhely szabadult fel végül a fekete fenyők takarásából.

Bízunk benne, hogy ez kedvező hatással lesz a pilisi len állományra is, s talán azok az egyedek is új életre kelnek, melyeket a fekete fenyő az elmúlt években mély alvásra kényszerített.

Köszönjük az áldozatos munkát minden résztvevőnek!

Kapcsolódó helyek

Budai Tájvédelmi Körzet

A Budai-hegyek fokozódó beépülése, a természetes élőhelyek egyre gyorsuló pusztulása, nemcsak az élővilágot, de a folyamatot gerjesztő lakosság testi és lelki egészségét egyaránt veszélyeztetni kezdte. Így 1978-ban létrejött, a Budai-hegység nagy részének jogi védelmét biztosító, 10528 hektár területű Budai Tájvédelmi Körzet. Igaz, a budai térségben kisebb-nagyobb területeket már a korábbi években védetté nyilvánítottak, de a terület átfogó védelme csak ekkor valósult meg.

Tovább

Szénások Európa Diplomás Terület

A Szénások dolomit hegyeit a Budai-hegységben az 1800-as évek vége óta az egyik kiemelkedő jelentőségű hazai természeti területként tartják számon. A társulások számos bennszülött (endemikus) és maradvány (reliktum) faj élőhelyét jelentik, közülük a pilisi len (Linum dolomiticum) a világon egyedül itt él. Értékét az Európa Tanács 1995-ben Európa Diploma adományozásával ismerte el. Természetvédelmi kezelésére 2003-ban az Európai Közösség LIFE-Nature programjából nyertünk támogatást.

Tovább

Pilisi len Látogatóközpont

A Pilisszentivánon található Látogatóközpontunkban természetvédelmi kiállítás mutatja be a Szénások Európa Diplomás Terület jellemző élőhelyeit, nagyvadfajait, lepkéit és tájtörténetét. A területen két tanösvény található: a Nagykovácsiból elérhető Nagy-Szénás és a Pilisszentivánról induló Jági. Utóbbit bejárhatjuk a Látogatóközpontban kapott természetvizsgáló hátizsákokkal is.

Tovább