Élőhelykezelés a szennyes ínfű fennmaradásáért

Szennyes ínfű (Fotó: vidra Tamás)

A Tápió-vidék nyugati részén húzódó löszdombok oldalain néhol még fellelhetők azok az apró löszgyepek, amelyek számos növényritkaságnak jelentik az utolsó „mentsvárat”. 

Ezek közé tartozik a védett szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), amelynek itteni állományait az 1950-es évek végén Zólyomi Bálint, a kor neves botanikusa fedezte fel. Érdekes, hogy a faj legnépesebb populációi a máig fennmaradt bronzkori földvármaradványokhoz (Tápiósági Földvár, Kávai-várhegy) kötődnek. Sajnos a legeltető állattartás megszűnése miatt élőhelyeinek többsége az elmúlt két évtizedben becserjésedett, a megmaradt gyepfoltokat pedig az invazív fajok terjedése veszélyezteti.

E negatív folyamatok megállítása érdekében az elmúlt hetekben tájegységünk munkatársai több alkalommal is élőhelykezelést végeztek, melynek során kézi, illetve gépi erővel távolították el a löszgyepi flórát veszélyeztető avas, sarjakkal teli tavalyi növényzetet. Az eredeti állapotok helyreállításának azonban ezek csak a kezdő lépései voltak, hiszen ahhoz, hogy újra gyönyörködhessünk a szennyes ínfű (és sok más védett növényfaj) tömeges virágzásában, még sokszor meg kell ismételni a beavatkozásokat.

A munka megkezdése előtt így nézett ki a Kávai-várhegy....

Motoros fűkaszákkal, ágvágó ollókkal, gereblyékkel, vasvillákkal távolítottuk el a nagy mennyiségű elszáradt növényi anyagot.

Munkában a szénanyűvő brigád

A Várhegy legmagasabb pontja a fazonigazítás után

Tájkép csata után, amit most megnyertünk, de a háború java még hátra van...

És végül a gyönyörű célfaj, amely májustól látható a löszdombok oldalán

Vidra Tamás tájegységvezető

Dél- és Kelet-Pest Vármegyei Tájegység

Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

A Pest vármegye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.