A Tápió-vidék nyugati részén húzódó löszdombok oldalain néhol még fellelhetők azok az apró löszgyepek, amelyek számos növényritkaságnak jelentik az utolsó „mentsvárat”.
Ezek közé tartozik a védett szennyes ínfű (Ajuga laxmannii), amelynek itteni állományait az 1950-es évek végén Zólyomi Bálint, a kor neves botanikusa fedezte fel. Érdekes, hogy a faj legnépesebb populációi a máig fennmaradt bronzkori földvármaradványokhoz (Tápiósági Földvár, Kávai-várhegy) kötődnek. Sajnos a legeltető állattartás megszűnése miatt élőhelyeinek többsége az elmúlt két évtizedben becserjésedett, a megmaradt gyepfoltokat pedig az invazív fajok terjedése veszélyezteti.
E negatív folyamatok megállítása érdekében az elmúlt hetekben tájegységünk munkatársai több alkalommal is élőhelykezelést végeztek, melynek során kézi, illetve gépi erővel távolították el a löszgyepi flórát veszélyeztető avas, sarjakkal teli tavalyi növényzetet. Az eredeti állapotok helyreállításának azonban ezek csak a kezdő lépései voltak, hiszen ahhoz, hogy újra gyönyörködhessünk a szennyes ínfű (és sok más védett növényfaj) tömeges virágzásában, még sokszor meg kell ismételni a beavatkozásokat.
A munka megkezdése előtt így nézett ki a Kávai-várhegy....
Motoros fűkaszákkal, ágvágó ollókkal, gereblyékkel, vasvillákkal távolítottuk el a nagy mennyiségű elszáradt növényi anyagot.
Munkában a szénanyűvő brigád
A Várhegy legmagasabb pontja a fazonigazítás után
Tájkép csata után, amit most megnyertünk, de a háború java még hátra van...
És végül a gyönyörű célfaj, amely májustól látható a löszdombok oldalán
Vidra Tamás tájegységvezető
Dél- és Kelet-Pest Vármegyei Tájegység
