Íveltsávú bagoly mutatta meg magát az Érd – Sóskúti-fennsíkon.
Az Érdi Fundoklia-völgy M7-es autópályán túli folytatása a hajdani ősembertelep környéke és a Vihorlát utcai „ősgyepfolt”. Környezetüktől eltérően ezek a területek azért nem kerültek beépítésre, mert az egyiken régészeti lelőhely, a másikon hajdani temető maradványai találhatók. Az önkormányzat egy része és a helyi lakosok – látván a természeti értékeket - a további beépítések ellen, a helyi védetté nyilvánítás mellett érvelnek. A terület feltárásában Igazgatóságunk munkatársai is részt vesznek, így több izgalmas fajt mutattak már ki a térségből.
Gyakorlatilag a Fundoklia környékéről ismert szarmatamészkő-sziklagyepek és lejtőgyepek folytatódnak errefelé is. A tucatnyi védett növényfaj, több mint tízezer egyede mellett fontos adalék lehet, hogy ritka ízeltlábúak is élnek a területen, az óriás keresztespóktól, a fűrészlábú szöcskén át a dolomit-kéneslepkéig.
A minap lefotózott íveltsávú bagoly (Odice arcuinna Hübner,1790) – vagy más néven réti törpebagoly – ritkán kerül a szem elé, Magyarországon talán tucatnyi dokumentált előfordulása volt az elmúlt évtizedekben. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
A mintegy 2,5-3 cm-es lepke nem egy feltűnő jelenség. Elülső szárnyának alapszíne egérszürke – olykor sötétebb – amelyen több, íves, hullámzó keresztvonal fut, de a középső igen kontrasztos (feketés és fehérlő) keresztszalag, amely valósággal kettéválasztja a szárnyat. Hátulsó szárnya sötétszürke, a belső keresztvonal elmosódó, a középső csík szalagszerűen széles, sötét, éles ívben kanyarodik, előtte világosabb sáv fut végig. A szárnyakat fehéres, szürkés, vagy halvány barna rojtsáv szegélyezi.
Torának színe egyezik az elülső szárny alapszínével, vagyis szürkés, vagy barnásszürke, a potroh kissé világosabb. A most megtalált egyed egy „idősebb” példány, a narancssárga torról már lekopott a szőr, és szárnyai is elveszítettek jónéhány kitinpikkelyt. Gáll Zsuzsanna fotóján megörökített lepkét dr. Sáfián Szabolcs azonosította be.
Az íveltsávú bagoly Dél-, Közép-, és Délkelet-Európában él, Spanyolország keleti részétől a Dél-Urálig, illetve az Északi-Kaukázusig fordul elő.
Magyarországi példányait a Balaton-felvidék keleti szélén, a Vértes déli előterében, a Velencei-hegységben., a Tétényi-fennsíkon és a Pilis keleti szélén, vagyis a Dunántúli-középhegység déli és keleti peremein látták, tehát elterjedése igen lokális és ritka. Nálunk júliustól augusztus közepéig repül. A hernyó és hazai tápnövénye egyelőre nem ismert.
Ez a tény is azt mutatja, hogy számtalan olyan állatfaj él Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében, amelyeket alig ismerünk, és még van bőven mit felfedeznünk, megtanulnunk, így a természet megismerésére és védelmére irányuló alapkutatásokra még napjainkban is nagy szükség van!