Parázs és a haris története.
Kollégánk, Kagyerják Pál természetvédelmi őr egy szép nyári reggelen éppen az ipolyvecei rét déli oldalán végezte munkáját, amikor a védett növényünk, a nyári tőzike 16 virágzó tövét vette észre. Feladatának elvégzése után hűséges kollégájával, a sokszorosan díjnyertes Parázzsal visszament a virágok pontos helyét bemérni.
Miközben az ébredő természet hangjait hallgatta, a drótszőrű területkezelési segédmunkaerő szinte derékban megtört és három lábon állva maga elé mutatott a magyar kutyatejes, sásos fűben. Kollégánk azonnal valami vadra gondolt, de nem látott semmit. Azonban a kutya nem tágított még akkor sem, amikor Pál tovább indult. A makacs eb még a sípszóra sem hallgatott, így a kiváncsiságtól hajtott természetvédelmi őr négykézláb, tüzetesen átfésülte a figyelem pontos helyét.
Kis kutatás után két sás tő avult tövében megláttam egy farokszerű toll bokrétát. Gyorsan, de finoman rámarkolt és legnagyobb megdöbbenésére előhúzta a képen látható madarat. Azonnal Homoki Nagy István filmjében szereplő Galántai Lelovich Gyuribácsi mondata jutott az eszembe miszerint "a jó madarásznak mindig van a zsebében jelölő gyűrű".
A gyűrűzés után egy gyors fotó és a haris ismét szabadon futott a fű között. Parázs kollégánk jutalomképpen természetvédelmi őrünk mindkét szendvicsét megkapta.