A tatai nagy aggófű termőhelyen 2014-ben elindított élőhelyrehabilitáció ez évben is elkezdődött.
Pár héttel megelőzően, a fokozottan védett növényfaj legfontosabb termőhelyén kézi erővel tisztítókaszálást végeztünk. Elsősorban a cserjék sarjait vágtuk le. A továbbiakban maghullás után, ezen a területrészen idén csak szeptember végén végzünk teljes kaszálást, addig csupán kézi erővel az inváziós lágyszárúakat és cserjék sarjait kaszáljuk ki, távolítjuk el.A napokban, május végén, a szibériai fehér sommal fertőzött területrészen átfogó tisztító kaszálást végeztünk gépi erővel. A felnövő husángokat kellett le sokkolni, hogy a jövőben a területi borítottsága csökkenjen és 4-5 év múlva kaszálóként tudjuk a gyepet hasznosítani. Július végén ezen a területrészen ismételten felvonulunk gépekkel, hogy a som mellett a másik tájidegen özönnövényfajnak is „kedvére” tegyünk. Az aranyvessző jelenléte ugyancsak komoly fenyegetés a nagy aggófűre nézve.
Tavaly körülbelül 800 tő nagy aggófű tenyészett a területen. Július hónapban újra számvetés következik…
Az élőhely degradáció megfékezésére 2014-ben a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Gerecsei Természetvédelmi Tájegysége, a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, az MME Komárom-Esztergom Megyei Csoportja és az ELTE Füvészkert fogott össze. A munkafolyamatok kiemelt támogatója Tata Város Önkormányzata és a Vértesi Erdő Zrt. Tatabányai Erdészete.
Csonka Péter
tájegységvezető
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Gerecsei Természetvédelmi Tájegység
A tatai Fényes-patak menti rétek helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület, elsősorban a fokozottan védett nagy aggófű (Senecio umbrosus) területi megőrzését hivatott biztosítani. E faj hazánk flórájának egyik legritkább növényfaja. A tatai termőhelyen felül csak Lesenceistvándnál fordul elő.
Sárga fészekvirágzatával feltűnő szépségű, nyár derekára akár másfél méteres magasságot is elérő növény. A láprét a nagy aggófű mellett más ritka, védett növényeknek is otthont ad, például a lápi nyúlfarkfűnek (Sesleria uliginosa).
Az utóbbi években a láprét területe lakópark fejlesztés okán körülbelül 60%-kára redukálódott. A fejlesztéssel nem csak a területvesztés okozott problémát, hanem zárvány területté is vált a termőhely, amely a közutaktól elzáródott, megközelíthetetlenné vált. Ez magával vonzotta a kaszálások elmaradását és a tájidegen kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) és a kertekből kivadult fehér som (Cornus alba var. sibirica) térnyerését. Ezen fajok kiszoríttják az őshonos fajokat, köztük a nagy aggófüvet is.