Kertésznadrágos szőrgombóc

Vakond (Forrás: kertlap.hu)

Az Év Emlőse a vakond.

Kinek ne lenne ismerős Zdenek Miler és Eduard Petiska: A kisvakond nadrága meséje? De mit is tudunk pontosan a főszereplő kisemlősről?

A közönséges vakond a cickányalakúak rendjének egyik képviselője. Hengeres teste 12-16 cm hosszúságú lehet, farokhossza pedig 3 cm. Testét koromfekete, bársonyos és tömött szőr fedi, aminek köszönhetően könnyedén leperegnek róla a talajszemcsék, ezzel is segítve a földalatti közlekedést. Ehhez az életmódhoz alkalmazkodtak az érzékszervei is: szemei aprók, fülkagylói nincsenek, szem-és fülnyílásait bőrredővel le tudja zárni. Orra megnyúlt, ormányszerű. Bajuszszőreivel könnyen megtalálja zsákmányállatait a járatrendszerében.  Szintén a föld alatti közlekedést szolgálja erős mellső ásólába. Felszínen ritkán figyelhető meg, csak a járatkészítés során feleslegessé vált és felszínre tolt földkupacokból, másnéven vakondtúrásokból tudjuk, hogy a közelben van.

A földalatti életmódjuk miatt nem igazodnak a napszakok változásához, saját belső órájuk szerint viselkednek, akár nappal vagy éjjel is elindulhatnak táplálékot keresni. Meglepően hosszú, 100 métert is meghaladó járatrendszerébe esett rovarokat, gilisztákat, pajorokat fogyasztja. Érdekesség még, hogy kifejezetten gyorsan halad az ásással, 5-15 métert is megtehet egy óra alatt. Folyosói gyakran átfedik egymást, kissé lefelé haladva lakó-vagy fiaskamrába vezetnek, melyeket fűvel, mohával és egyéb puha anyagokkal tesz otthonossá. Minden folyósó valamilyen célt szolgál: van főbejárat, vészkijárat, közlekedőfolyósók, szellőzőfolyósók és persze vadászfolyósók. Nem alszik téli álmot, hanem erre az időszakra felhalmoz egy kisebb élelemtartalékot férgekből, csigákból. Azonban szüksége van utánpótlásra, hiszen egy nap képes megenni saját testsúlyának megfelelő mennyiségű táplálékot. Járatrendszerében éléskamrákat alakít ki, ami nem csak a téli hónapokban fontos számára, hanem a vemhes nőstényeknek is nagy segítség. Nem öli meg a tartalékba szánt zsákmányállatait, nehogy idő előtt megromoljanak, csak harapásával lebénítja őket, így azok mozdulatlan várják, hogy megegye őket.

Párzási időszakuk március-június környékére tehető. A nőstény 3-8 vakondfiókának ad életet, melyeket két hónapos korukig szoptat, egy éves korukra válnak ivaréretté. Április-június környékén megszaporodhatnak a túrások a fiatal állatok önállósodásával. Ebben az időszakban keresnek saját területet maguknak a fiatalok, ami nem is olyan könnyű, ugyanis az idősebb felnőttek szigorúan felosztják egymás között a területet, nem engednek betolakodókat a saját parcellájukra. Kifejezetten harciasak tudnak lenni egymással, ha egy jobb élőhelyfolt megszerzése a tét.

Magyarország egész területén előfordul, csak a mocsaras, sziklás és intenzíven művelt területeket kerüli el. A kerttulajdonosok nem mindig örülnek a felbukkanásának, hiszen a szépen megkomponált kert részét eredetileg nem képzik a vakondtúrások. Azonban ez az aprócska emlős hatalmas mennyiségű rovart tud elejteni, így nagy segítségünkre lehet a kártevők elleni védekezésben. Emellett pedig a talaj átforgatásában, korhadó levelek elkeverésében is jelentős szerepe van.

Vadonleső logója az Év Emlőséről

A földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác 1901. évi 24.655. számú körrendelete a mezőgazdaságra hasznos állatok védelme érdekében természetvédelmi oltalom alá helyezte a vakondot, és vele együtt több mint száz madárfaj és néhány más emlősfajt is. Akkor még csak „a virágos, veteményes kertek és csemete ültetvények”-en kívüli területeken volt rá érvényes a védelem, azóta azonban már teljes védettséget élvez. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke jelenleg 25 000 Ft.

Szükség is van a védelmére, hiszen az 1930-as években majdnem teljes állományuk kipusztult. Tömött, selymes, puha és gyönyörű fekete bundája miatt nagy népszerűségre tett szert a szőrmeiparban, előszeretettel készítettek gereznájukból divatos kalapokat, gallérokat. A gazdasági világválság hatására azonban hanyatlani kezdett a szőrmeipar, így a milliószámra exportált vakondbundára már nem volt kereslet.

Nem csak az emberek jelentenek veszélyt számára. Legyakrabban macskabaglyok köpetében lehet beazonosítani vakondcsontokat, azonban a házimacskák és a menyétek is elkaphatják őket.

Forrás: 
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság
Vadonleső Program

Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.