A terepi madarászok körében ismert mondás az: „aki kijár, annak kijár”.
Ennek megfelelően Igazgatóságunk a tapasztalt természetvédelmi szakemberei szisztematikusan vizsgálják a flórát és faunát, hiszen a biotikai adatok gyűjtése során számos meglepetés, izgalmas előfordulás fűszerezi a mindennapi munkát.
Szeptemberben a hegyvidéki madárvilág tanulmányozása leginkább a vonuló fajokra szorítkozik, hiszen az idei évi költési szezon ekkorra már befejeződött, nincs számottevő éneklés, dobolás, stb., a lomos erdőkben ilyenkor a legnehezebb valamit is találni. Persze ez csak az elv, a gyakorlatot sokszor felülírja az első mondatban tett megállapítás… A Központi-Börzsöny területeinek erdészeti fahasználati ellenőrzés során szeptember 6-án hajnalban a szokolyai Bagolybükki-völgyben meglepve észleltem a törpekuvik (Glaucidium passerinum) hangját. Ez az északi illetve kárpáti elterjedésű kicsiny bagolyfaj gyakran mutatkozik a nappali órákban is, hiszen elsősorban énekesmadarakra vadászik. Hazai állománya az elmúlt tíz évben erősödött meg, ma már rendszeresen fészkel a Magyar Középhegység tagjainak erdeiben, legutóbb (az idei évben) a Cserhátban sikerült költését bizonyítani. Az ottani kollégákkal viccelődve meg is állapítottuk, hogy most már a Börzsöny következik.
Akkor még persze nem gondoltuk, hogy ez a jóslat ilyen gyorsan be is teljesedik!
A madár hívására egy másik is felelt, amely révén világossá vált, hogy egy kóborló párral van dolgom. Óvatos kereséssel sikerült az egyik madarat megtalálni, amely egy bükkös állomány felső koronaszintjében napozott. A következő napokban többen is távcső elé kerítették a madarakat, amelyek nagyjából tartották helyüket, ebből fakadóan remélhetjük, hogy a terület megteszik neki és a következő szezonban (február-március táján) költésbe is kezdenek.
Selmeczi-Kovács Ádám
tájegységvezető, Börzsöny – Gödöllői-dombság Tájegység
