Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

Birkanyáj a farmosi Bivalyos-szigeten

A Pest-megye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.

Természeti értékek

Nyík-rét, I-II-es tározó (Nagy-nádas)
 A tájvédelmi körzet legnagyobb összefüggő területe Farmos és Nagykáta között terül el. A Hajta-patak táplálta mocsarak (Nagy-nádas, Nyík-réti-mocsár, Virágkerti-tó, Disztótúrási-tó) gazdag madárvilágnak nyújtanak fészkelő- és táplálkozóhelyet. Olyan fajok költenek itt, mint fokozottan védett vörösgém, bölömbika és cigányréce, vagy az országosan ritka fülemülesitke. Változatos növénytársulások (szikesek, löszgyepek, mocsárrétek), valamint ritka növények sokasága kötődik a Nyík-réthez. A fátyolos nőszirom egyik legnagyobb hazai állománya, a több ezerre tehető tavaszi hérics, vagy az Alföldön ritka nagy pacsirtafű és selymes peremizs jelzik a vidék háborítatlanságát. A vízrendezési munkálatokat szerencsésen átvészelő, romantikusan kanyargó Öreg-Hajta-patak bizonyos szakaszai fokozott védettséget kaptak. Ehhez a területhez kötődik az utóbbi évek egyik legnagyobb zoológia felfedezése, a jégkorszaki reliktum fajnak tekintett elevenszülő gyík előkerülése.

Felső-Tápió völgye
 
A Felső-Tápió mentén - Tápiószecsőtől Tápiószentmártonig - húzódik a második nagyobb részegység. Ehhez kapcsolódik a Tápió-vidék egyetlen, terjedelmesebb nyíltvizekkel is rendelkező vizes élőhelye, a Tápiószecsői-halastó. Itt a sok vízimadárfajon túl még gyakorinak mondható a mocsári teknős, de rendszeresen láthatjuk a vidrák nyomait is. A tóparton idős tölgyesek húzódnak, ahol hazánk legnagyobb ragadozó madara, a rétisas költ. Az egyik közeli lápréten keskeny- és széleslevelű gyapjúsások fehér tengerében gyönyörködhetünk. Mindezek ellenére a részegység legnagyobb értéke a kiváló vízminőségű Felső-Tápió gazdag halállománya. Előfordul itt a hegyvidéki patakokra jellemző, védett kövicsík, illetve a csak a Duna vízrendszeréhez kötődő, vörös könyves lápi póc. A láprétek és bokorfűzesek övezte patakparttól távolodva meredek homokbuckákra érkezünk, ahol számos védett növényfaj fordul elő: kései szegfű, homoki árvalányhaj, fényes poloskamag, báránypirosító, homoki nőszirom. Értékeire való tekintettel ezek a területek (Cseh-domb, Gicei-hegy) fokozott védettséget élveznek. A hosszan elnyúló részegység D-i végében található Erdőszőlősi-legelő a Tápió-vidéke egyik utolsó homoki legelője, ahol szalakótákat figyelhetünk meg, míg éjszaka a füleskuvik sajátos hangját hallhatjuk.

Nagy-rét és patakvölgyek
 
A Monor-Irsai-dombság peremén helyezkedik el a Tájvédelmi Körzet egyik leghangulatosabb részegysége. A Gombai- és Úri- patakok löszvölgyeit gyönyörű mocsárrétek, nádas-fűzes foltok kísérik, ahol május végén a mocsári kosborok és fátyolos nőszirmok virágzása kelt feltűnést. Néhány éve itt került elő hazánk egyik ritka egyenesszárnyúja, a fokozottan védett magyar tarsza. A völgylejtők fajgazdag löszgyepjeiben olyan ritka növények tenyésznek, mint a szennyes ínfű, górhabszegfű, magyar zergevirág. A meredek löszfalakban sok helyen fészkel a trópusi színekben pompázó fokozottan védett gyurgyalag. A Tápióság és Tápióbicske között elhelyezkedő Nagy-réten nedvesebb években költ a fokozottan védett haris. A láprétek és a kiemelkedő homokhátak átmeneti zónájában egy kicsiny, de annál mutatósabb orchidea, a pókbangó tenyészik, míg a mélyebben fekvő részeken szibériai nőszirmok, mocsári lednekek virágoznak. A terület rovarvilágának jellegzetes képviselői a boglárkalepkék, köztük a gyakorinak mondható nagy tűzlepke és vérfű hangyaboglárka, illetve az üvegszárnyú lepkékhez tartozó, mocsári kutyatejhez kötődő magyar szitkár. A tájvédelmi körzet többi része kis kiterjedésű, ám nem kevésbé értékes élőhelyeket foglal magában.

Egreskátai Sós-tavak
 
Nagykáta határában, Egreskátán egy nyílt homoki tölgyessel borított lapos bucka körül szikes tómedrek (Sóstavak), nagyobb nádasok, kiterjed legelők helyezkednek el. Az öreg fák odvaiban több párban költ a kék tollú szalakóta. A vizes élőhelyek 2012-ben megvalósult élőhely-rekonstrukciójának köszönhetően látványosan stabilizálódtak a vízszintek, amelyek eredményeként igazi vízimadár-paradicsommá vált a terület. Az egyik mocsár (Bata-tó) már évek óta otthonául szolgál egy vegyes gémtelepnek, ahol nagy és kis kócsagok, bakcsók, illetve kanalas gémek költenek. A nyár elejéig kitartó sekély vízállásokon egyes években fattyúszerkők kolóniája figyelhető meg, melyekhez feketenyakú vöcskök társulnak. A Sós-tavak szomszédságában, de egy lakott tanyákkal tarkított homokháttal elválasztva terül el a környék legnagyobb tómedre, a Fehér-tó. Neve ma már kissé becsapós, hiszen csak az igazán csapadékos években telik meg vízzel, akkor viszont hűen tükrözi a 60-70 évvel ezelőtti természetközeli állapotokat.  

Székesrekeszi-legelő
 
Szentmártonkáta határában, a Bíbicfészeki-ág két oldalán helyezkedik el a Székesrekeszi-legelő, ahol a Tápió-vidék talán legszebb vakszikes területét találjuk. A pozsgás zsázsás, bárányparéjos kopár szikesekből kiemelkedő hátakon, sok helyen láthatjuk a májustól virágzó, pillangósvirágúak közé tartozó érdes csüdfüvek csoportjait. Rovarvilágának értékes képviselője az alfaji szinten bennszülött sziki ürömbagoly lepke. A környéken költő ragadozó madarak - vörös- és kékvércsék, kabasólymok, egerészölyvek – egyik kedvelt táplálkozó területe a legelő.

Gyulai-erdő

Szintén Szentmártonkáta határában kereshetjük fel a Tájvédelmi Körzet legkisebb, ám bizonyos szempontból legkülönlegesebb részét, a csupán néhány hektáros Gyulai-erdőt. A mellette elhelyezkedő kicsiny tó hatására hűvös mikroklíma jellemzi. Ennek köszönhetően az erdőt alkotó kocsányos tölgyek között megbújik néhány idős bükk is, az aljnövényzetben pedig nagy foltokat alkot az inkább hegyvidékről ismert szagos müge. Mivel a területen nem zajlik erdőgazdálkodás, nagy mennyiségű korhadt és holtfa jellemzi az erdőt. Az ilyen élőhelyeket kedvel számos, vidékünkön ritka rovarfaj, mint amilyen a nagy szarvasbogár, nagy hőscincér, vagy a kevéssé ismert laposorrú ormányos.

Rekettyés
 
Farmostól nem messze, az Ős-Zagyva egykori medrében terül el a Rekettyés láprétje, mely mind botanikai, mind zoológia szempontból sok érdekességet tartogat. Nyár elején a szibériai nőszirmok, míg nyár végétől a buglyos szegfüvek és kornistárnicsok foltjai gyönyörködtetik a szemet. Az elmúlt évek lepkészeti felmérései számos ritkaság előfordulását tárták fel. A molylepkék tekintetében számos, hazánk faunájára nézve új faj leírása történt meg itt, ilyen például a vérfű-fúrómoly. Nappali lepkék közül ki kell emelni a gyakori vérfű hangyaboglárkát és a jóval ritkább szürkés hangyaboglárkát.  

Gulya-gyep

A Tápiógyörgyétől délre, az Egyesült-Tápió két partján elterülő legelő a Tápió-vidék utolsó nyílt ártere. A Tiszán levonuló árvizek idején a visszaduzzadó Zagyva következtében a Tápió vizei feltorlódnak és közel 300 hektáron elárasztják a Gulya-gyepet. Hamisítatlan vadvízország jön létre, mely kedvező esetekben hónapokig fennmarad. Ennek leginkább a vízimadarak örülnek. Récék, szerkők, parti madarak sokasága népesíti be ilyenkor a területet. Különlegességnek számít a fehérszárnyú szerkők alkalmi költése, vagy a nagyszámú, akár 40-50 párban fészkelő nagy godák megjelenése. Növényvilágából a sok ezer tő, csak a Kárpát-medencében előforduló kisfészkű aszatot lehet kiemelni. Hasonlóan a Gulya-gyephez, már inkább tiszántúli vonásokat mutat a szomszédos Jász-Nagykun-Szolnok megyében elterülő Újszászi-legelő, amelyre viszont már a szárazabb szikes növénytársulások jellemzőek. Itt a legelőt színező ezüstfákon kékvércsék költenek, míg a magasabb hátakon egy kisebb ürgekolónia él.

A TÁJVÉDELMI KÖRZETBEN ZAJLÓ SZAKMAI MUNKA

A magántulajdonba került védett természeti területek Magyar Állam javára történő visszavásárlása során az elmúlt két évtizedben mintegy 2500 hektár, döntően gyep és nádas művelési ágú termőföld került természetvédelmi vagyonkezelésébe a Tápió-vidéken. Ennek felén Igazgatóságunk maga gazdálkodik. 2003-ban került átadásra a 31-es főút mellett elhelyezkedő Egreskátai-major, amely a nagykátai védett gyepeken legelő, százas magyar szürke marha gulya téli szállásaként működik. Jelentős a helyi gazdálkodóknak haszonbérbe adott területek nagysága is. Kéttucatnyi helyi gazda számára jelent segítséget az Igazgatóságtól bérelt kisebb-nagyobb gyepterület, így biztosítva számukra akár hosszabb távra is a legelő-, és kaszálóterületeket. Ennek köszönhetően a legeltetéses állattartás gyakorlatilag újjáéledt a Tápió-vidéken, sőt ma már nem számít ritkaságnak a több százas gulyák, nyájak látványa sem.

Hazánk 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, melynek fontos feltétele volt az ún. Natura 2000 területek kijelölése. Ezek olyan gazdag természetes élővilággal rendelkező területi lehatárolások, amelyek hűen tükrözik a Kárpát-medence, mint különálló életföldrajzi régió sajátos természeti viszonyait. Kijelölésük alapját az előzetesen meghatározott jelölő élőhelyek (ilyenek például a felénk is gyakori pannon szikes sztyeppék és mocsarak), illetve jelölő növény- és állatfajok (pl. a Tápió-vidéken is ritka lápi szitakötő) előfordulásai képezték. A hosszas egyeztetések után kijelölt öt Natura 2000 terület gerincét a tájvédelmi körzet részeként már védettséget élvező élőhelyek jelentik, de több helyen teljesen új, korábban nem ismert értékes területek is a hálózat részévé váltak. Ilyenek a Tóalmás határában elterülő Boldogkáta-puszta rendkívül fajgazdag homoki sztyepprétjei, vagy a tápiószecsői Égeres-legelő értékes nyílt homokpusztagyepjei. Ezek megóvása a Natura 2000 hálózat nélkül ma már elképzelhetetlen.

Az 1996-ban életbe lépett természetvédelmi törvény egy további sajátos védelmi kategóriát is megalkotott. Ezek az ún. ex lege, tehát a törvény erejénél fogva védett természeti területek és természeti emlékek. Ezek közül a Tápió-vidéken jelentősebb területi kiterjedéssel a szikes tavak, lápok és földvárak rendelkeznek. A tájvédelmi körzet megalakulásával intenzívebbé váló kutatások fontos célterületeivé váltak az ex lege értékek. Szikes tavakkal egyrészt Nagykáta határában, másrészt Tápiógyörgye és Újszilvás között találkozhatunk. Élőviláguk igen különleges, melyek közül leglátványosabb a különböző vízi- és partimadarak (pl. gólyatöcs) megjelenése A lápok között is találunk érdekességeket, mint amilyen a Kóka és Dány között húzódó Dánysári-rét égeres mocsárerdeje. Itt találjuk az igazi lápi növények (hármaslevelű vidrafű, lápi csalán stb.) utolsó, kicsiny állományait. A bronzkori földvárak maradványaira a Tápió-vidék nyugati részén húzódó löszdombok meredek lejtőin akadhatunk rá. Ezek azonban nem csak kultúrtörténeti, hanem természetvédelmi szempontból is nagy értéket képviselnek. Jó példa erre a tápiósági Földvár, ahol Magyarország egyik ritka lösznövényének, a szennyes ínfűnek került elő jelentős populációja.

A tájvédelmi körzet működésének vannak alapvető személyi és tárgyi feltételei. 1998-ban egy, míg 2001-től már két fő hivatásos állami természetvédelmi őr lát el szolgálatot a Tápió-vidéken. Munkájukat egy iroda segíti Nagykátán, ahol rendelkezésre állnak azok a technikai eszközök, amelyek szükségesek a mindenkori feladatellátáshoz (számítógépek, szolgálati terepjáró, távcsövek, GPS stb.). Bár 2005-től a Nemzeti Park Igazgatóságok nem látnak el közvetlen hatósági feladatokat, mégis tevékenységük jelentős részét teszi ki a Kormányhivatalok hatósági eljárásaiban való szakértői részvétel. Különösen fontos a védett természeti területeken zajló mezőgazdasági tevékenységekhez kiadott hatósági engedélyek (kaszálás, legeltetés, nádaratás) terepi ellenőrzése. A júniusban meginduló kaszálások során az Igazgatóság természetvédelmi őrei közel 80 gazdával egyeztetnek a helyszínen a munkálatok során betartandó természetvédelmi szabályokról: milyen szélesek legyenek a visszahagyott búvósávok, használják-e a jogszabályban előírt vadriasztó láncot, kikerülik-e a munkagépekkel a felázott, süppedős részeket stb. Ezen kívül a természetvédelmi őrszolgálat tagjai tartják a közvetlen kapcsolatot a védett területen működő vadásztársaságokkal, horgászegyesületekkel, állami és magán erdőgazdálkodókkal is. Számos olyan probléma adódik, amelyet csak közösen, az érintettek együttműködésében lehet megoldani. Ilyen az utóbbi időben megnőtt vaddisznóállomány visszaszorítása, valamint a rapsicok és fatolvajok elleni közös fellépés.

A DINPI fontos szerepet tölt be a térségi környezeti nevelési programok szervezésében, lebonyolításában is, szoros együttműködésben a Tápió-vidék két meghatározó civil szervezetével, a Tápió Közalapítvánnyal és az MME helyi csoportjával. A tájvédelmi körzet munkatársai előzetes bejelentkezés alapján szívesen tartanak terepi szakvezetéseket éppúgy, mint szakmai előadásokat. Utóbbi állandó kísérője egy 40 fotóból és 6 Roll-up-ból álló vándorkiállítás, mely szép keresztmetszetét adja a Tápió-vidéki élővilágnak. Fontos infrastrukturális hátteret ad az a közel tucatnyi természetvédelmi, természetismereti tanösvény is, amelyek tervezésében, kivitelezésében a DINPI szintén meghatározó szerepet játszott. Ezek közül legidősebb az 1999-ben átadott farmosi Sóvirág, míg legfiatalabb az alig három esztendős tápiószecsői Ürgés tanösvény. Vannak azonban olyan előre meghirdetett, garantált programok is, amelyek az elmúlt években még nagyobb népszerűségre tettek szert. Ezek közül kiemelkedik a február végén induló és 5-6 hétig tartó farmosi békamentő akció, amelyre ezernél is több látogató érkezik évente. Hasonló időtartamú a Farmosi Madárvártán zajló nyári tábor, mely napjainkra az egyik legjelentősebb madárgyűrűző bázissá nőtte ki magát az országban. A természetvédelmi témában kiadott számos kiadvány közül kiemelkedik a 2012-ben megjelent „Természetvédelem és kutatás a Tápió-vidéken” című tanulmánykötet, mely 650 oldalon enged betekintést a térségben zajló természetvédelmi munkába.

Cím:

2760 Nagykáta, Egreskátai út 11/A

Kapcsolattartó:

Vidra Tamás

E-mail:

tapio@dinpi.hu

Telefon:

+36 30 663 4650

20 ÉV, 20 KÉPBEN, 2 HELYSZÍNEN

Tanösvény-átadóval, természetismereti játékokkal és a Tápió-vidék elmúlt 20 évének bemutatásával ünnepeltük a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet 20 éves jubileumát.
A Tápióságon zajló rendezvényen részt vett Balczó Bertalan helyettes államtitkár is.

Tovább

Nyári táboraink

Vezetett felszíni és barlangtúrák, madarászat, kézműveskedés és sok-sok játék! Idén nyáron is várjuk a gyerekeket kalandos természetismereti táborainkba.

Tovább

Nyári táborok 2017-ben is!

Idén is több nyári tábort szervezünk az MME helyi csoportjaival közösen. A szórakozás és a természetközeli élmények garantáltak!

Tovább

Élménybeszámoló a Békamentő Családi Napról

Idén második alkalommal került megrendezésre a Békamentő - Gólyaváró Családi Nap Farmoson. Németh András beszámolója.

Tovább

Ki korán kel, békára lel

A korábbi években március elején kezdődött Farmoson a békamentés, idén ezzel szemben van rá esély, hogy március első hétvégéjén elérjük a 10.000 megmentett ásóbékát. A szédületes kezdést nem kizárólag a korai tavasznak, hanem a sok csapadéknak is köszönhetjük.

Tovább
További kapcsolódó hírek megjelenítése További kapcsolódó hírek elrejtése

Kékbegy tanösvény

A Tápió-Hajta Vidék Tájvédelmi Körzet természeti értékeinek bemutatására 2003-ban a ''Hajta Természetismereti Túraútvonal'' elnevezésű ösvényt alakítottuk ki, amely - Magyarországon egyedülálló módon - három természetismereti tanösvényt is magában foglal. A mintegy 8 km-es kirándulás keretében szinte minden élőhellyel megismerkedhet a látogató, amely az Alföldre jellemző.

Tovább

Kihelyezhető kiállításanyag a Tápió-vidékről

Igazgatóságunk látványos vándorkiállítást hozott létre az érdeklődő iskolák, művelődési házak, könyvtárak számára „A Tápió-vidék csodálatos természete” címmel.

Tovább

Nyári táboraink (2018)

Vezetett felszíni és barlangtúrák, madarászat, kézműveskedés és sok-sok játék! Idén nyáron is vártuk a gyerekeket kalandos természetismereti táborainkba.

Tovább
További kapcsolódó szolgálatások megjelenítése További kapcsolódó szolgálatások elrejtése

Tápió-mente komplex élőhelyvédelmi infrastruktúra fejlesztése

Folyamatban

A jászberényi Hajta-mocsár területén a KEHOP pályázat keretében most lehetőség nyílik a vizes élőhelyek rehabilitációjára a patak időszakos visszaduzzasztásával.

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.