A hazai bagolyfauna talán legszebb képviselője, a gyöngybagoly
Megjelenés: 2019.08.27
A gyöngybagoly költőládák kihelyezése jól példázza az aktív természetvédelem szükségességét.
Számos faj választja fészkelő helyéül az ember lakta
településéket. Sokat közülük meg is szeretünk, gondoljunk csak a gólyákra,
fecskékre, vagy akár a téli madáretetők gyakori vendégeire, a cinegékre. A
gyöngybagoly nem tartozik ide, mivel éjszakai életmódja miatt ritkábban kerül
szem elé. Pedig szépsége és –a mezőgazdaságban problémákat okozó– pocok pusztítása okán joggal pályázhatna a „kedvenc
madaraink” címre.
Fészkelő helynek gyakran templomtornyokat, magtárakat,
padlásokat választ, ahol a környezetében nyílt mezőgazdasági területeket is talál.
Ennek oka, hogy itt találja meg legfőbb táplálékát, a mezei pockokat, egereket és cickányokat.
Amikor egy templom felújítása megkezdődik, a megrendelő
egyik elvárása, hogy a tetőtérből zárják ki a parlagi galambokat, mivel
ürülékükkel beszennyezik a padlásteret. Ennek a jogos elvárásnak lett a nagy
vesztese a gyöngybagoly, mivel így elvesztette az évszázadok óta jól bevált
fészkelő helyeit. Ehhez jött még az intenzív mezőgazdaság vegyszerhasználata, a
rágcsálók méreggel történő irtása. E két tényező együttes hatása oda vezetett,
hogy a 80-as évekre a hazai gyöngybagoly állomány 800-1000 párra csökkent.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Gyöngybagolyvédelmi
Alapítvánnyal, és helyi természetvédelmi aktivistákkal összefogva számos
településen helyezett ki költőládákat. Legutóbb Szár község hermetikusan lezárt
templomtornya vált ismét lakhatóvá a fokozottan védett gyöngybaglyok számára.
Klébert Antal
természetvédelmi őrkerület-vezető
Kapcsolódó helyek
Vértesi Tájvédelmi Körzet
Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1976-ban hozta létre a Vértesi Tájvédelmi Körzetet, mely a hegységből 15.000 hektár nagyságú területet foglal magában. A tájvédelmi körzet megalapításának célja az volt, hogy a Tatabánya, Székesfehérvár, Mór által meghatározott, erősen iparosodott környezetben megőrizze és az utókornak átadható állapotban tartsa a Vértesben és környékén található természeti örökséget. Mik ennek az örökségnek a jellegzetességei? Mindenek előtt az a biológiai sokféleség, a természetnek az a gazdagsága, mely a kedvező környezeti adottságok következtében ezen a viszonylag kis területen kialakult. Ez a nagyfokú változatosság megnyilvánul a földtani felépítésben, a domborzati és kitettségi viszonyokban, valamint a növény- és állatvilág változatosságában is.
Tovább