Ugrás a fő tartalomra

A hazai bagolyfauna talán legszebb képviselője, a gyöngybagoly

A gyöngybaglyok gyakran vadásznak gazdasági épületek, kazlak környékén. (Fotó: Kalotás Zsolt)

A gyöngybagoly költőládák kihelyezése jól példázza az aktív természetvédelem szükségességét.

Számos faj választja fészkelő helyéül az ember lakta településéket. Sokat közülük meg is szeretünk, gondoljunk csak a gólyákra, fecskékre, vagy akár a téli madáretetők gyakori vendégeire, a cinegékre. A gyöngybagoly nem tartozik ide, mivel éjszakai életmódja miatt ritkábban kerül szem elé. Pedig szépsége és –a mezőgazdaságban problémákat okozó– pocok pusztítása okán joggal pályázhatna a „kedvenc madaraink” címre.

Fészkelő helynek gyakran templomtornyokat, magtárakat, padlásokat választ, ahol a környezetében nyílt mezőgazdasági területeket is talál. Ennek oka, hogy itt találja meg legfőbb táplálékát, a mezei pockokat, egereket és cickányokat.

Amikor egy templom felújítása megkezdődik, a megrendelő egyik elvárása, hogy a tetőtérből zárják ki a parlagi galambokat, mivel ürülékükkel beszennyezik a padlásteret. Ennek a jogos elvárásnak lett a nagy vesztese a gyöngybagoly, mivel így elvesztette az évszázadok óta jól bevált fészkelő helyeit. Ehhez jött még az intenzív mezőgazdaság vegyszerhasználata, a rágcsálók méreggel történő irtása. E két tényező együttes hatása oda vezetett, hogy a 80-as évekre a hazai gyöngybagoly állomány 800-1000 párra csökkent.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvánnyal, és helyi természetvédelmi aktivistákkal összefogva számos településen helyezett ki költőládákat. Legutóbb Szár község hermetikusan lezárt templomtornya vált ismét lakhatóvá a fokozottan védett gyöngybaglyok számára.

Klébert Antal
természetvédelmi őrkerület-vezető

Vértesi Tájvédelmi Körzet

Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1976-ban hozta létre a Vértesi Tájvédelmi Körzetet, mely a hegységből 15.000 hektár nagyságú területet foglal magában. A tájvédelmi körzet megalapításának célja az volt, hogy a Tatabánya, Székesfehérvár, Mór által meghatározott, erősen iparosodott környezetben megőrizze és az utókornak átadható állapotban tartsa a Vértesben és környékén található természeti örökséget.
Mik ennek az örökségnek a jellegzetességei? Mindenek előtt az a biológiai sokféleség, a természetnek az a gazdagsága, mely a kedvező környezeti adottságok következtében ezen a viszonylag kis területen kialakult. Ez a nagyfokú változatosság megnyilvánul a földtani felépítésben, a domborzati és kitettségi viszonyokban, valamint a növény- és állatvilág változatosságában is.

Tovább
Mint minden weboldal, a dunaipoly.hu is használ cookie-kat, hogy kellemesebb felhasználói élményben legyen része, amikor az oldalunkon jár. Az “Értem” gomb lenyomásával hozzájárulását adja, hogy elfogadja őket. További tudnivalókat a cookie-król adatvédelmi tájékoztatónkban talál.