Uhu újra szabadon.
Legnagyobb termetű hazai baglyunk, az uhu (Bubo bubo) megpillantása nem mindennapi alkalom. Fenséges látványt nyújt, melyre egész életében emlékezni fog az ember. Az üldögélő madár akár 70-75 cm magasságú, azonban amikor repül, szárnyfesztávolsága majdnem eléri a két métert.
Hatalmas, „arcát” szinte teljesen elfoglaló, rikítóan sárga színű szemei hamar elárulnák rejtőzködő gazdáját, emiatt a bagoly nappal lehunyt szemmel pihen. Fakéreg mintájú tollruhájával teljesen beleolvad környezetébe. Leggyakoribb zsákmánya a vándorpatkány, de vadászik az összes nála kisebb bagolyfajra is, és még a sünt is elkapja, amelyet hatalmas karmaival szó szerint kifordít a tüskés bundájából.
Egy ilyen királyi állat is esendővé válik, ha csapdába esik. Ez történt azzal az öreg hím uhuval is, amelyik egy Pest megyei település kéményébe szorult. A nyaralásból hazatérő család hamar felfigyelt a házuk falából érkező furcsa neszezésekre. Akkor még nem sejtették, hogy kivel is van dolguk. Egy kis nyíláson keresztül húzták ki a teljesen lefogyott, kiszáradt, vérző szárnyú, lekopott karmú, csupa korom madarat. A rossz állapotú madár a sukorói Vadmadárkórházba került, ahol Dr. Berkényi Tamás, a kórház tulajdonosa és állatorvosa szárnyai alá vette, és egy hónap alatt újra egészséges baglyot faragott belőle.
Augusztus végén a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának kollégái a baglyot meggyűrűzve engedték útjára a Budai Tájvédelmi Körzet területén.
Az uhu hazai állománya növekedőben van, fészkelő állománya ma 80 pár körüli az országban, ezért minden egyes példány megmentése jelentős az állomány fennmaradása szempontjából. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a megtaláló családnak, és a Vadmadárkórház minden kollégájának a segítségért, áldozatos munkájáért, amit ezért a fokozottan védett gyönyörű madárért tettek.
Tóthné Becsei Katalin, Bíró Sándor, Karlné Menráth Réka
Fotók: Karlné Menráth Réka, Tóthné Becsei Katalin
