Hagyományaink vendégségben című rendezvényen, 2023. szeptember 16-án, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén járt az Ócsai Tájház csapata.
A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.”
(Petőfi Sándor)
Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságának meghívása szerint a búza, a malom volt az a téma, ami köré az idei több, mint 1000 főt megmozgató rendezvény szerveződött.
Kis csapatunkkal pirkadatkor indultunk Ócsáról.
A jó gazda törődésével, tele volt az autó és utánfutónk olyan eszközökkel, sokféle terménnyel, alapanyaggal, amelyek segítségével komplex képet adhattunk a látogatóknak, hogy miből és hogyan kerül a kenyér az asztalra.
Több száz éves hagyományok és tudás eszenciái voltak az eszközök, amelyek az Ócsai Tájház gyűjteményéből és magángyűjteményből kerültek kiválogatásra erre a napra, és a házi körülmények közötti munkafolyamatokat mutatták be az aratástól a kész kenyérig. A legfőbb sztár a kézi malom volt.
Használat közben a gyerekek és felnőttek maguk állapították meg, hogy „milyen sok munka kell ahhoz, hogy a búzaszemekből akár csak egy maréknyi liszt is legyen”. Zene volt füleinknek az ilyen és ehhez hasonló felismerések a nap során a látogatóink részéről. Hiszen az volt a cél, hogy a hajdani életvitel nehézségeit felismerje a ma embere és a türelmes munka közben mód legyen beszélgetni arról, hogy mindebből miben bátorodhat meg egy modern, urbanizált környezetben élő ember.
„A magnál kezdődik minden!” – jelentette ki az alakor búzával foglalkozó kolléga.
A növények genetikai jellemzőiről beszélgetett az érdeklődőkkel, valamint a növénytermesztés lehetőségeiről, hogy mi az, amit érdemes szemléletben visszaemelni a mindennapokba az elődök tudásából. Ezek a tudások (búza fajtákról, termesztésről, feldolgozásról) egyféle visszalassulásra intik a modern embert. Nevezhetjük mindezt tudatosságnak, fenntartható életvitelnek, amelyek modern megfelelői annak az ideának, hogy az ember környezete adottságait megfigyelve, saját megélhetésére fordítsa lényeglátását és felismerje azokat az ökológiai összefüggéseket, amely mentén feleslegesnek láthatja a környezete és önmaga kizsigerelését.
A felismerések mentén a hozzánk betérő vendég alakor búza lisztjéből készült finomságokat is kóstolhatott, amely további élménnyel gazdagította és talán az alakor búza iránti nyitottságra bátorította az érdeklődőket.
A paraszti élet tárgyi kultúrája mellett a népmesék és népdalok is a búza és kenyér, a malom és a molnár alakjai köré csoportosultak. A mesemondók a búzaszem és a kenyér becsületéről, egy szegény édesanya kemény cipójának varázslatos beszédéről, a búza szalmájának arannyá változásáról, és ördöngös molnárokról meséltek. Az élőszó varázsa a legkisebbeket is magával ragadta, így a több száz éves népmesék hallgatása közben új belső képek születtek a gyerekek és a velük együtt mesét hallgató felnőttek fejében. Elgondolkodtak, megbátorodta, hogy mindig van lehetőség jóra fordítani a nehézségeket.
Összességében egy csodás és élményközpontú nevelés szempontjából, hagyomány éltetés szempontjából eredmény napot töltött az Ócsai Tájház és Tájvédelmi Körzet csapata a Szentendrei Skanzenben!
Kormos Rebeka - tájházvezető, Ócsai Tájház
