Szeptember végi denevér-monitoring a Gerecsében
Megjelenés: 2025.10.01
<p><strong>A hosszúszárnyú denevérek nyomában.</strong></p>
2025 szeptember 30-án végeztem a szokásos havi gerecsei denevér-monitoringot. Ezúttal egyedül indultam útnak: betegség és más elfoglaltság miatt kollégáim és segítőink most nem tudtak velem tartani. Útközben azon tűnődtem, vajon mi lehet érdekes egy ilyen őszi felmérésben. A nyár már véget ért, a tél még nem kezdődött el – a denevérek is átmeneti szálláshelyeken, átmeneti állapotban vannak ilyenkor.
Az első két helyszín azonban rögtön rácáfolt az előzetes gondolataimra. Lábatlan térségében, egy mesterséges föld alatti szálláshelyen a megszokott fajok (közönséges denevér, kis patkósdenevér, nagy patkósdenevér) mellett egy szőröskarú korai denevért (Nyctalus leislerii) is találtam. Ez a faj nem fokozottan védett, de faunisztikai szempontból nagyon értékes adat: kifejezetten az idős erdőkhöz kötődik, hálózás közben ritkán kerül kézre, föld alatti szálláshelyen pedig jó, ha évtizedenként egyszer találkozunk vele.
Az élmény után a következő helyszínen újabb meglepetés várt. Itt 13 kis patkósdenevér, 3 közönséges denevér és 2 hegyesorrú denevér mellett egy hosszúszárnyú denevért (Miniopterus schreibersii) is megfigyeltem. Szerencsére jól látható helyen pihent, így fotót is készíthettem róla.
A hosszúszárnyú denevér eddigi megfigyeléseinkben
Hazaérve átnéztem az adatokat, és felidéztem a fajjal kapcsolatos eddigi tapasztalatainkat. Igazgatóságunk működési területén először 2014-ben, Bajót térségében, az Öreg-kőnél találtunk telelő példányt. Azóta 11 év alatt összesen 14 alkalommal figyeltünk meg hosszúszárnyú denevért, a működési terület 6 föld alatti élőhelyén.
A mostani megfigyelés azért is jelentős, mert ugyanazon a helyszínen 2020 óta szinte minden évben, átmeneti időszakban vagy télen, összesen 7 alkalommal észleltük a fajt. A telelés mellett nyáron, a szülőkolóniák környékén is találkoztunk velük, sőt, időnként kölykökkel együtt is. A stratégiájuk az, hogy csatlakoznak a több ezres nagyságrendű „nagy myotisz” szülőkolóniákhoz (ezek közönséges és hegyesorrú denevérek vegyes kolóniái). Három ilyen jelentős kolóniáról gyűjtünk rendszeresen adatokat: Fehérvárcsurgó, Bajót és Tatabánya térségében. 2019 óta mindhárom helyszínen, minden évben megfigyeltük a hosszúszárnyú denevér egyedeit – összesen tízszer. Úgy tűnik, ez a ritka, fokozottan védett faj egyre stabilabban jelen van a térség denevérfaunájában.
A monitoring további állomásai
A második lábatlani helyszín után a felmérés folytatódott, összesen nyolc föld alatti szálláshelyet sikerült ellenőriznem. A nap végére mégis az utolsó állomás adta a legkülönlegesebb élményt: a Gerecse egyik „szentélyében”, a fokozottan védett Pisznice kőbányában.
A kőbánya és környezete több barlangnak ad otthont, közülük a Pisznice-barlang a legjelentősebb: telelés és nászidőszak idején is kulcsfontosságú denevérélőhely. Az egyik kisebb, eldugott barlang gömbfülkéjében most a Dunántúl eddig ismert legnagyobb kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) állományára bukkantam. Közel 300 példány pihent együtt, csoportokban összebújva. Ahogy beesteledett, elindultak a Pisznice-barlang felé, hogy párosodjanak, vadásszanak, és felhalmozzák a szükséges zsírtartalékot a télre. Halk, vékony csiviteléshez hasonló szociális hangjaik, a közelségük és nyugalmuk igazán felejthetetlen zárása volt a szeptemberi monitoringnak.
dr. Hegyi Zoltán
természetvédelmi őrkerület-vezető
Kapcsolódó helyek
Gerecsei Tájvédelmi Körzet
A Dunántúli-középhegységet északkeleten a Dunazug-hegység zárja le. Ennek a hegységnek a részét képezi a Gerecse-hegység is, amelyet északon a Duna folyama, keleten a Zsámbéki-medence, délnyugaton a Tatai-medence, míg nyugaton a Kisalföld határolja. A Gerecse-hegység három részre osztható, ezek: a Nyugati-Gerecse, a Központi-Gerecse és a Keleti-Gerecse. Az 1977-ben létrehozott Gerecsei Tájvédelmi Körzet legnagyobb része a Központi-Gerecsében helyezkedik el. A Gerecsei Tájvédelmi Körzet területe 8 739 hektár, ebből fokozottan védett 1 365 hektár.
Tovább