Pókkirálynők nyárutón
Megjelenés: 2023.08.28
<p><span style="color: #e67e23;"><strong>Felnyíló, száraz dolomit-sziklagyep a Keleti-Bakonyban … az eltűnőben lévő tarka szemeslepkéket keressük. Rekkenő hőség, felhőtlen ég, a Nap perzseli a felszínt és a bőrünket egyaránt.</strong></span></p>
A tarka szemeslepke (Chazara briseis) eltűnt magyarországi élőhelyeiről – és erre sajnos nincs a tudománynak válasza – már csak a Keleti-Bakonyból és a Balaton-felvidék keleti széléről vannak adatai. Szerencsére láttunk tucatnyit belőlük, de a fotózásuk szinte lehetetlen, csukott szárnnyal észrevétlenül lapulnak a sziklás talajon, vagy egy-egy bokor tövénél az árnyékban, ha meg felröppennek, elszáguldanak távolabbra és rettenetesen figyelik a közeledőket.
Amíg a lepkéket „vadásztuk” , a talaj közelében lebegve egy ritka áldozatot vettünk észre: egy imádkozó sáska (a száraz gyepek egyik csúcsragadozója) lebegett egy hálóban. Hát ez érdekes – de ki a vadász? A háló egyik talajközeli sarkában meg is találtuk: egy hatalmas karéjos keresztespók (Argiope lobata) lapult a kórók tövénél. Mintegy 30 méterrel odébb egy másik is előkerült.
"Naturalia non sunt turpia" – a természetben semmi sem rút - mondták az ókori bölcsek, de a karéjos keresztespók nőstény – főleg, ha a potroha felfelé áll - inkább néz ki valami démonkirálynőnek, mint egy „bájos” pókleánynak! A pókfiúk még kellemes külsejűek, de a lányok félelmetesek, s a fiúk a párzást ritkán is élik túl.
A ragadozó ízeltlábúaknál gyakori, hogy a párzást követően a nőstények elfogyasztják a hímeket. Ez persze nem kegyetlenség, hanem célszerűség. A kifejlett pókok és rovarok többsége elpusztul a párzást, illetve a peték (utódok) biztonságba helyezését követően. Mivel nincs további feladatuk az életükben, ezért az hamar véget ér. De a természetben nincs pazarlás, még egy utolsó hasznosulásuk lehetséges, amennyiben a megtermékenyített nőstények nem kockáztatják életüket kétes kimenetelű vadászatokkal, hanem a hozzájuk kémiailag legközelebb álló, veszélytelen táplálékhoz jutnak hozzá: a hímek fehérjéihez. Ez a hímeknek sem jelent azonban pusztulást és értelmetlen veszteséget, így ugyanis akaratlanul is gondoskodnak génjeik fennmaradásáról.
A karéjos keresztespók nőstények szeptember végén fejezik be életüket, petéiket kupolaalakú, tömött pókhálófonatban ragasztják a növények szárának alsó részéhez. Az apró, fiatal pókok tavasz végén bújnak elő. Homokgyepekben, felnyíló meszes sziklagyepekben találkozhatunk velük.
Ez a nagytermetű pókfaj az óvilági (Eurázsia, Afrika) és az ausztrál száraz sztyepzóna jellegzetes faja, hálói inkább a talajhoz közel láthatók, és csak ritkábban a cserjeszintben.
Magyarországon fő elterjedési területe a Duna által sok évezrede lerakott homokvidékek, a Szentendrei-szigettől egészen le a Vajdaságig, de a Dél-Mezőföld és a Tápió-mente homokdombjain is él. Másik, kevésbé ismert lelőhelye a Dunántúli-középhegység száraz dolomit és porló mészköves déli lábai, előterei. Feltehetően megtalálható a Kisalföld szárazabb homokterületein is Győr és Esztergom között.
Igazából elég ritkán botlanak bele a természetbarátok, feltehetően gyakoribb, mint ahányszor publikálják a megtalálását - de mindenféleképp védelmet érdemel!
Halász Antal