Tövisszúró gébics
A madarak nevének eredete sokszor homályba vész, máskor viszont könnyen kinyomozható. Nevét kaphatja a madár a külseje, hangja, viselkedése alapján. A tövisszúró név, nyilvánvalóan a madár viselkedésére utal. Ez a verébnél valamivel nagyobb termetű énekesmadár, a ragadozómadarakat megszégyenítő sikerességgel vadászik zsákmányára. Elsősorban rovarevő, ám gyakran zsákmányol saját magánál alig kisebb testű gyíkokat, kisemlősöket, sőt madarakat is.
Zsákmányát hegyes tövisekre szúrja, így tárolja. Tudományos neve is
eme viselkedésre utal: A latin „lanius” kifejezés magyarul mészárost,
hóhért jelent.
Ez a viselkedés, öröklött tulajdonságra épül. A fiatal gébics, amikor
nagyobb zsákmánnyal a csőrében egy vékony, függőlegesen álló tárgyat
pillant meg, zsákmányát hozzá szorítva, azt fel-le húzogatva mozgatni
kezdi egészen addig, amíg az fel nem akad annak hegyére. Ekkor a madár
elengedi a felszúródott zsákmányt, néhány pillanatig mozdulatlanul
figyel, mintegy memorizál. Ettől kezdve egyre ügyesebben gyakorolja ezt a
tevékenységet.
Hogy ez a viselkedés genetikai alapon van jelen, kísérlettel is
igazolható. Egy alkalommal fészekmentés során hozzám került
gébicsfiókákat neveltem. Amikor már önállóan táplálkoztak megfigyeltem,
hogy a kézből kapott nagyobb sáskákat a kalitka függőleges drótjain
előbb néhány percig fel-le húzogatták, majd megették. Amikor a madarakat
kiengedve a kalitkából, a röpdébe tövises ezüstfa ágat helyeztem, a gébics fiak néhány ügyetlen próbálkozás után, valamennyien gyakorolni
kezdték, és néhány nap elteltével már a tökéletességig fejlesztve
produkálták a „tövisszúrást”.
Népi nevei: vasfejű gábor, csettegő, koszorús gébics, törökveréb, csettegető gébics, nagyfejű gábor, vasfejű gáborján.
Lanius collurio (LINNAEUS 1758)