Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Tövisszúró gébics

A madarak nevének eredete sokszor homályba vész, máskor viszont könnyen kinyomozható. Nevét kaphatja a madár a külseje, hangja, viselkedése alapján. A tövisszúró név, nyilvánvalóan a madár viselkedésére utal. Ez a verébnél valamivel nagyobb termetű énekesmadár, a ragadozómadarakat megszégyenítő sikerességgel vadászik zsákmányára. Elsősorban rovarevő, ám gyakran zsákmányol saját magánál alig kisebb testű gyíkokat, kisemlősöket, sőt madarakat is.

Zsákmányát hegyes tövisekre szúrja, így tárolja. Tudományos neve is eme viselkedésre utal: A latin „lanius” kifejezés magyarul mészárost, hóhért jelent.

Ez a viselkedés, öröklött tulajdonságra épül. A fiatal gébics, amikor nagyobb zsákmánnyal a csőrében egy vékony, függőlegesen álló tárgyat pillant meg, zsákmányát hozzá szorítva, azt fel-le húzogatva mozgatni kezdi egészen addig, amíg az fel nem akad annak hegyére. Ekkor a madár elengedi a felszúródott zsákmányt, néhány pillanatig mozdulatlanul figyel, mintegy memorizál. Ettől kezdve egyre ügyesebben gyakorolja ezt a tevékenységet.

Hogy ez a viselkedés genetikai alapon van jelen, kísérlettel is igazolható. Egy alkalommal fészekmentés során hozzám került gébicsfiókákat neveltem. Amikor már önállóan táplálkoztak megfigyeltem, hogy a kézből kapott nagyobb sáskákat a kalitka függőleges drótjain előbb néhány percig fel-le húzogatták, majd megették. Amikor a madarakat kiengedve a kalitkából, a röpdébe tövises ezüstfa ágat helyeztem, a gébics fiak néhány ügyetlen próbálkozás után, valamennyien gyakorolni kezdték, és néhány nap elteltével már a tökéletességig fejlesztve produkálták a „tövisszúrást”.
Népi nevei: vasfejű gábor, csettegő, koszorús gébics, törökveréb, csettegető gébics, nagyfejű gábor, vasfejű gáborján.

Lanius collurio (LINNAEUS 1758)