Sarlósfecske
Elnevezése megtévesztő, mert ugyan külsejét és viselkedését tekintve hasonlít a fecskékre, ám azokkal nem áll rokonságban, hiszen nem is énekesmadár. A Sarlósfecske-alakúak rendjébe, azon belül a Sarlósfecskefélék családjába tartozó madár hosszú, hegyes, sarló alakú szárnyának köszönheti nevét.
A sarlósfecske kétségtelenül a madárvilág egyik legkiválóbban repülő
tagja. Életének legnagyobb részét a levegőben tölti: Itt szerzi
rovartáplálékát, itt gyűjti össze a fészkéhez szükséges szálló pihéket,
szöszöket, amelyeket aztán levegőn megszilárduló nyálával ragaszt össze
fészekké. Repülés közben alszik, (nagy magasságban lassan keringve) és
még a párzást is röptében intézik el a párok oly módon, hogy a szédítő
sebességgel, sivítva kergetőző madarak egy röpke pillanatra eggyé
válnak, közben kloákájukat összeérintik és megtörténik a párzás.
Nagyobb városok magas épületeinek réseiben fészkel. Budapesten a lakótelepek panelházainak hézagaiban neveli fiókáit.
A sarlósfecskék tartósan hideg időjárás esetén, például a nyári
hidegfrontok okozta lehűlések alkalmával képesek hibernált állapotba
kerülni. Ilyenkor testhőmérsékletük lecsökken, anyagcseréjük lelassul.
Így energiát takarítanak meg és könnyen átvészelnek néhány hideg napot.
Ez az „energiatakarékos üzemmód” elsősorban a fiókákra jellemző.
Az öreg madarak inkább elhúzódnak a közelgő hidegfront elől, olykor
akár száz kilométerre is eltávolodva a fészektől. Egyik népi neve
„esőfecske” is az esős idő előtt megjelenő sarlósfecske csapatokra utal.
További népi nevei: visító fecske, vijjogó fecske, nagy fekete
fecske, toronyi fecske, fali fecske, hanyi fecske, lábatlan fecske,
kazári fecske, hegyi fecske, kalapácsföcske, rác fecske, kőfali fölleg,
és a már említett esőfecske.
Apus apus (LINNAEUS,1758)