Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Ökörfarkkóró

Az ökörfarkkórót a gyerekek is jól ismerik hiszen Bálint Ágnes Mazsolája ökörfarkkóró alatt szokott pihenni.

Az ökörfarkkórót a legelő állatok elkerülik, mert leveleik és száruk vastagon gyapjas. Ennek a tulajdonságának köszönheti latin nevét is, a verbascum a barba szóból ered, ami szakállat jelent (barbascum-szakállas). A csilláros ökörfarkkóró latin neve Verbascum lychnitis, a lychnis szó jelentése láng. Ennek oka, hogy gyapjas leveleit szikrafogónak használták. Legtöbb esetben porzóik is gyapjasak és gyapjúszőrük cukortartalmú, ezzel csalja a rovarokat a virágra.

Az ökörfarkkórókat régóta gyógynövényként tartották számon. Az ókori görög mitológia szerint, aki ezzel bedörzsölte a kézfejét, és közben a napistenhez, a gyógyítás védnökéhez, Apollónhoz fohászkodott, azt minden baj, betegség elkerülte. A szöszös és a dúsvirágú ökörfarkkóró virágai hatóanyagok sokaságát tartalmazzák. Virágaikat sok helyen gyűjtik, árnyas helyen megszárítják és vizes forrázatát használják. Növényi nyálkát tartalmaz, ezért a légcső hurutos bántalmaira használják, valamint a bél nyálkahártyájának gyógyítására.

Az ökörfarkkóró hatóanyagai között azonban van egy méreg is. Már Aristoteles megírta, hogy a phlomon alkalmas a tavak és folyók halainak kifogására, mert ha vízbe dobjuk, a halak elkábulnak. Az ökörfarkkóró mérge a szaponin, ami vízben jól oldódik, a halak kopoltyúinak felületét támadja meg, ezért lehetetlenné válik a légzésük és megfulladnak. Elsősorban a magjában található meg bőven, ezért ezt használják halbódításra.

A kisvirágú, nem molyhos ökörfarkkórók közé tartozó molyűző ökörfark (Verbascum blattaria) valójában molyfogó, hiszen virágai magukhoz csalogatják a molyokat.
Társneve: mezei gyertya.

 Verbascum LINNÉ 1753