Keresztcsőrű
A börzsönyi nyár kezdetének jelzőfaja a keresztcsőrű (Loxia curvirostra). Ez a hazánkban csak szórványosan fészkelő pintyféle július első napjaiban érkezik hozzánk a Kárpátok felől, sokszor – főként a jó toboztermést ígérő években – nagyobb csapatokban lepve el a fenyveseket.
Ez persze
nem is véletlen, mint ahogy a keresztcsőrű név sem: e madarak speciális,
egymást keresztező végű csőrrel rendelkeznek. Ez a szerszám alkalmasítja őket
arra, hogy a fenyők toboztermését felnyissák és az energiát jelentő maghoz
hozzáférjenek.
A hímek,
mint kis „nyári mikulások” ragyognak piros tollazatukkal a zöld fenyőágak
között, bár a fény-árnyék játék miatt egyáltalán nem olyan feltűnőek, mint
amilyennek elsőre gondolná az ember. A tojó madarak zöldes színezetűek, míg a
friss tollazatú ezévi fiatalok csíkos tollruhát viselnek.
Mint sok más
madárfajnál, a keresztcsőrűnél is sokszor előbb csak a hangja alapján
észlelhető a csapat, ennek leírását Herman Ottó némileg malíciózus mondataival
érdemes felidézni:
„Különben
eleven, sőt nyugtalan madarak, melyeknek van nótájuk is, amelyet az öreg német
madártudós, Bechstein uram, így szedett betűre: Hi-czeri-czeri-döng-döng-döng-hiszt-hiszt Hedi-gip-gip-gip-gip-dhioja,
dhioja Gaga-gaga stb."
Ebből a Csernel
István uram becsületes magyar füle csak annyit hallott, hogy nótájuk: Gip-hip-hip, hívogatásuk: zok-zok”
Nos való
igaz, hogy nem túl bonyolult a keresztcsőrű éneke, de a terepen járva ki-ki
eldöntheti, hogy hallása Chernelházi Chernel István uram becsületes magyar
fülének vagy a híres német természettudós, Johann Matthäus Bechstein leírásának
felel meg jobban…
Selmeczi Kovács Ádám
tájegységvezető
Börzsönyi Tájegység