Holló
Mátyás király címermadara, közismert madarunk.
Közismert madár, mégis kevesen tudják róla, hogy ez a Varjúfélék –
családjába tartozó madár, tulajdonképpen énekesmadár. Sőt, a legnagyobb
termetű európai énekesmadár. A solymászok a régi időkben a sólymaik
mellett gyakran neveltek fel holló fiókákat is. Ezek az ember által
nevelt madarak szelídek maradtak, játékosságuk, tanulékonyságuk miatt nagyon népszerűek voltak.
A Kárpát medencei holló állomány létszáma az 1980-as évek elejére
tragikusan lecsökkent. A dúvadirtás címén kihelyezett méreggel injektált
tojások a dolmányos varjak és szarkák mellett a hollókat is
elpusztították. A mérgezett tojások betiltása és a fokozott védelem
hatására aztán a hollók száma lassan emelkedni kezdett és napjainkban
már kb. 3000 holló pár fészkel az ország területén.
A hollók intelligenciáját jelzi játékosságuk. Gyakran megfigyelhető
ez a játékosság öreg és fiatal madaraknál egyaránt. Magam is többször
tanúja voltam annak, amint a hollók ágakat vittek fel a magasba, majd
azt elejtve utánairamodtak, elkapták, majd megint elejtették.
Rendkívül szórakoztató volt az a produkció is, amellyel egy
magasfeszültségű vezeték felső drótján ülve mulattatta magát egy holló
család. A madarak egymás mellett ültek a dróton. Egyszer csak az egyik
hirtelen hanyatt dobta magát és lógva maradt. A mellette ülő madár
ugyanezt tette, és máris ketten lógtak. Aztán a többiek csatlakoztak, és
már öten lógtak egymás mellett a dróton. Az után az első felkapaszkodott, a
többiek követték. Ám, akkor egy másik madár fordult le, a többi pedig
utána csinálta. Több mint fél órán keresztül figyeltem őket és
mondhatom, nagyon jól szórakoztam.
Népi nevei nem ismeretesek, ám számos szólásban és közmondásban
szerepel: „Holló fészkén hattyút keres” – mondják, ha valaki rossz
társaságban – hiábavaló fáradozással – rendes embert keres.
Ha valamiből nagyon kevés van: „Ritka mint a fehér holló”.
„Holló a hollónak nem vájja ki a szemét” – cinkostársak nem szoktak egymásnak ártani.
Corvus corax (LINNAEUS, 1758)