Fürj
„ Fürge mint a fürj” – mondja a szólás, a gyors mozgású emberre és „ Verhenyeges, mint a fürmony” (fürjtojás) - jellemzi a szeplős embert egy másik régies hangzású szólásunk.
A fürj közismert madarunk annak ellenére, hogy rejtőzködő, bujkáló életmódja, miatt igen ritkán kerül szem elé.
Leginkább a hangja alapján fedezhető fel jelenléte, mikor a kakas
(rendszertanilag a Tyúkalakúak, azon belül a Fácánfélék családjába
tartozik, ezért a hímet kakasnak nevezzük) az esti órákban rákezd messze
hangzó „pitty-palatty, pitty-palatty” kiáltozására.
A fürj az egyetlen vonuló tyúkfélénk, a telet Dél-Európában illetve Észak-Afrikában tölti.
A vonuló fürjek a tengert a legrövidebb úton, alacsonyan a víz fölött
repülve szelik át, és az afrikai partokat elérve, teljesen kimerülve
hullanak a földre. Észak-Afrikában korábban a partokon kifeszített
hálósorokkal fogták a kimerülten érkező madarakat. Egyiptomban 1920-ban,
a hivatalos statisztika szerint 3 millió Európából érkező fürjet fogtak
és exportáltak étkezési célra. A fürjek fogása és pusztítása ma már
sokkal kisebb mértékű, ami elsősorban annak „köszönhető”, hogy az
európai állomány drasztikusan megfogyatkozott.
Az állománycsökkenés okai között szerepel természetesen a vonuló
fürjek mértéktelen pusztítása is, de nem ez a fő ok. Az európai
mezőgazdálkodási formák átalakulása, a kis parcellákat felváltó nagy táblás monokultúrák, a vegyszeres rovar-és gyomirtás elterjedése
vezetett odáig, hogy a fürj az 1980-as évek elejére kifejezetten ritka
madárrá vált.
Katasztrofális állománycsökkenése miatt, ez a korábban nálunk is
nagy számban vadászott madár a „fokozottan védett” madarak listájára
került. Ennek, és persze annak, hogy az egyre kisebb számban érkező
madarak vadászata már az afrikai partokon sem volt jövedelmező
tevékenység köszönhető, hogy állománya az utolsó 30 évben lassan, és ingadozva ugyan, de
gyarapszik. Az 1999-2002 között végzett állományfelmérés szerint a
hazánkban fészkelő fürjek száma 70 000 – 94 000 párra tehető.
Coturnix coturnix (LINNAEUS, 1758)