Csuszka
Egyik legérdekesebb életmódú madarunk. Élete a fákhoz kapcsolódik; táplálékát a fák törzsén, vastagabb ágain szerzi. Hosszú, erős csőrével felfeszegeti a kérget, gyakran harkály módjára kopácsol is, hogy megszerezze rovarokból, valamint azok lárváiból és bábjaiból álló eleségét. A hazai madarak közül az egyetlen, amely fejjel lefelé is biztonsággal mozog a fák törzsén, eközben valóban úgy fest, mintha csúszkálna.
Odúban fészkel, ezt azonban nem maga készíti, hanem a harkályok által
készített, használaton kívüli odvakat foglalja el. Ezeknek a nyílása
legtöbbször 40 – 45 milliméter átmérőjű, amelyet a csuszka leszűkít a
saját testméretének megfelelő, 30 – 32miliméteres átmérőre. A munkát a
tojó végzi, mégpedig sárral. A sarat apró darabokban szállítja az odú
bejáratához, majd csőrével keni a megfelelő helyekre, közben gyors
csőrvágásokkal keményre döngöli. A tapasztás hamar kőkeményre szárad és
megakadályozza a nagyobb testű ellenségek behatolását. Bár ez a
viselkedés valószínűleg a harkályok távoltartására fejlődött ki, (ezek
rendszeresen végigjárják a revírjükben lévő régi odúikat) de jól beválik
a legnagyobb fészekkonkurensnek számító seregélyek ellen is.
A csuszka szívesen költözik mesterséges fészekodúba is, amelynek
nyílása éppen megfelelő átmérőjű számára. Ilyenkor is tapaszt, ám nem a
nyílást szűkíti, hanem belülről az odú tetejét ragasztja be olyan
hatékonyan, hogy azt odúellenőrzés alkalmával komoly erőfeszítéssel
lehet csak kinyitni.
Számos népi neve van: cinkeharkály, kék küllő, kék külü,
kurtakalapács, höcs, höcsök, köcsögmadár, kérgszutyóka, kéregszűcs,
hujángató madár, sártapasz, ponc, fargita.
Sitta europaea LINNAEUS, 1758