Csonttollú
Aki kicsit is jártas a madarak világában, biztosan elcsodálkozik ennek a madárnak a magyar nevén. Csonttollú? Hát a madártoll nem szaruból van? Dehogynem! A madártoll valóban szaruból van, (éppen úgy mint az ember haja, vagy az emlősök szőre) és nem kivétel ez alól a szabály alól a csonttollú sem.
Magyar nevét a karevezőinek végén található piros színű, hosszúkás
csepp alakú függelékekről kapta, amelyek kemények mint a csont. Ámde
ezek tulajdonképpen a tollcséve végének megvastagodott képletei, tehát
anyaguk szintén szaru. A madár angol neve valamivel szerencsésebb;
Waxving (viasszárnyú) bár mint látjuk, ez sem fedi pontosan a valóságot.
A csonttollú az északi sarkkör közelében, illetve attól északabbra
fészkel, csapatai Közép-Európában nem minden télen jelennek meg. Amikor
viszont jönnek, akkor ezt nagy, sokszor ezres csapatokban, invázió szerűen teszik. Ilyen inváziók alkalmával ellepik a városi parkokat,
kerteket, erdőket és a sárga fagyöngy bogyóit, illetve a parkokban a
különböző ültetett fák; ostorfa, japánakác, berkenyék, díszalmák
terméseit fogyasztják.
A csapatban repülő madarak hasonlítanak kissé a seregélyekre, ám
ciripelő hangjuk alapján könnyen felismerhetőek. Szelíd természetű
madarak, a parkokban néhány méteres távolságra is bevárják az embereket,
így könnyen megfigyelhetők.
Népi nevei nem ismeretesek, ám régebben, a váratlanul megjelenő nagy csapatait háborúk és a dögvész előhírnökének tartották.
Bombycilla garrulus (LINNAEUS, 1758)