Az év fajai 2018-ban
Lássuk, mely fajok érdemelték ki 2018-ban "Az év faja" címet!
Letöltés egyben >>
Vándorsólyom (Falco peregrinus)
A
vándorsólyomra idén egy különleges évforduló miatt esett a választás. A faj
világszinten elterjedt, az Antarktiszt leszámítva, minden kontinensen
megfigyelték már. Magyarországon csak kis számban fészkel, azonban 1964 – 1997
között egyetlen pár sem költött hazánkban. A világállomány a 60-as
években összeomlott, a nagy mennyiségben használt (és napjainkra már betiltott)
növényvédő szerek használata miatt. A vegyszerek valamint maradványaik
felhalmozódtak a zsákmányállatokban, így a táplálékláncon
keresztül elérték a
ragadozó szervezeteket. A vándorsólyom újbóli fészkelését 1997-ben
regisztrálták
először, azóta folyamatosan növekszik az állománya az országban.
Az újbóli megtelepedés 20. évfordulója alkalmából idén a vándorsólyom lett az
Év Madara.
A
vándorsólyom a sólyomfélék családjába tartozó, nagyjából varjú nagyságú
ragadozómadár; a tojók mintegy egyharmaddal nagyobbak a hímeknél. Az idősebb
madarak feje és barkója fekete, háta és szárnya sötétszürke, a hasa pedig
fehéres színezetű. Alsó teste a begytájékon fekete „cseppekkel”, ettől lejjebb
sötét sávokkal díszített.
Ez a
ragadozó főleg – közepes méretű - madarakra vadászik, akikre repülés közben, a
levegőben csap le. Először körözve magasba emelkedik, majd a magasból veti
magát kiszemelt áldozata után. Szárnycsapásokkal is gyorsított zuhanórepülése
közben elérheti a 320 km/órás sebességet is, amivel kiérdemli a föld
leggyorsabb állata címet. Áldozatát azután legtöbbször lerúgja a levegőből,
majd a földön, csőrének egy mozdulatával végez vele. Fészket nem épít, 3-4
tojását sziklapárkányokra, vagy más ragadozómadarak elhagyott fészkébe rakja.
Párja mellett élete végéig kitart.
Óriás szitakötő (Anax imperator)
Hazánk
legnagyobb szitakötője nevét, az akár 10 cm-t is elérő szárnyfesztávolságával
érdemelte ki. Latin elnevezése „imperator”, császárt jelent, mely ragadozó mivoltára
utal mind szárazföldön mind vízben. A felemásszárnyú szitakötők nemzetségének
tagjaként nagy szárnyait képes külön-külön, eltérő szögben mozgatni, így nem
csak előre, de hátrafelé is repül, sőt egyhelyben is tud lebegni. Minden
kifejlett egyed repüléssel jelezi territóriuma határait. A levegőben ejti el áldozatait, ott történik a
párosodás, a hímek pedig revírt védenek a nádasok körül. Párosodás után a
nőstények magányosan rakják le petéiket vízinövényekre vagy a víz felszínén
lebegő nádszálakra. A lárva -- akár négy éven keresztül -- tökéletlen
átalakulással fejlődik, ami tulajdonképp a bábállapot kimaradását jelenti. A lárvák a vizek vérmes ragadozói, fogóálarccal kapják el áldozatukat,
kezdetben férgeket, rovarlárvákat, puhatestűeket, később ebihalakat és kisebb halakat is.
Tipikus nyári szitakötőként júniustól
augusztusig repül. Felhős időben visszahúzódik a nádasba, bokrokba, de enyhe
estéken egészen alkonyig repülhet. Nappal saját ragadozóit kerüli. Akár 60
napig is élhet, de az átlag imágóéletkor 14 nap, mivel a nádi és erdei énekesmadarak
előszeretettel fogyasztják. A szitakötők mezőgazdasági megítélése kettős,
ugyanis a lárvák a halgazdaságok ivadékhalait ritkítják, míg a kifejlett
szitakötők akár a víztestektől távol is rengeteg káros rovart (pl: böglyöt) zsákmányolnak.
Néha olyan nagyméretű prédát is elejtenek, mint egy lepke vagy egy másik
szitakötő faj egyede.
Széles körben elterjedt faj, megtalálható Európa nagy
részén, de a Közel-Kelettől, Nyugat-Ázsián át az Aral-tóig, valamint Afrikában
is honos.
Az óriás szitakötővel, de még
inkább annak lárvájával vízvizsgálati programjainkon találkozhatnak. További információért
keressék fel mozgó laboratóriumunk honlapját:
https://dunaviragvizibusz.hu
Nyugati
földikutya (Nannospalax leucodon)
A
földikutyák valamikor a mai Magyarország egész területén éltek, a
legelőterületek szántóvá alakítása azonban beszűkítette életterületüket. Mára
már csak 9-10 helyen él földikutya az országban, így az állat közvetlenül a
kihalás szélén áll. Ezért az egyedek fokozottan védettek, természetvédelmi
értékük 1 000 000
Ft. A tavalyi év kiemelkedő szenzációja volt, hogy a
Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén, Albertirsán felfedeztek egy új
állományt ebből a veszélyeztetett nagyfajból. A genetikai vizsgálatok mára
kimutatták, hogy az albertirsai földikutyák több százas állománya a délvidéki
földikutya kisfajhoz tartozik, annak világállományát emeli duplájára.
A földikutya mintegy 20 cm hosszú, 140–250 g
tömegű rágcsáló. Táplálékát gumók, gyökerek, hagymák alkotják. Teste hosszúkás,
hengeres, hátsó végén lekerekített. Bundája lágy és tömött, uralkodó színe a
hamu- vagy palaszürke. Első ránézésre is látható, hogy szeme és füle hiányzik.
A fülek a fej két oldalán elzárható fülnyílás formáját öltik, de a szemeket bőr
és szőr takarja, az állat teljesen vak. Mivel egész életét a föld alatt tölti,
a szemnek nem is venné sok hasznát. Lent a sötétben kitűnő szaglása, kiváló
hallása és a Föld mágneses terének érzékelése révén tájékozódik.
Járatai kialakításához szájából
kiálló, hatalmas metszőfogait használja. Az állandó járatok rendszerint mélyen
húzódnak, ahol az állat mindig biztonságban érezheti magát. Ezeknek a
járatoknak a fala rendkívül kemény, mert az állat ide döngöli a felesleges földet.
Az ideiglenes vagy táplálkozójáratok a talajfelszín közelében, a gyökérzónában
futnak, innen az állat a felesleges földet földikutyatúrások formájában a
felszínre tolja. Az ideiglenes járatok az állandóakból nyílnak, de használat
után az állat többnyire eltömi őket. Téli álmot nem alszik, télen a fagymentes,
mélyebb járatokba húzódik, és az éléskamrájából táplálkozik.
A magyarországi
földikutya-populációk genetikai vizsgálata igen meglepő tényeket tárt fel.
Bebizonyosodott, hogy a Kárpát-medencében öt - egymástól genetikailag
nagymértékben különböző, éppen ezért egymással szaporodni sem képes -
földikutyafaj honos. A kárpát-medencei földikutyák napjainkban Európa
legveszélyeztetettebb emlősfajai közé tartoznak.
Virágos kőris (Fraxinus ornus)
Ez a
mannakőrisként is ismert lombhullató fafaj, elnevezését feltűnő virágairól,
valamint az ágairól gyantaszerűen csurgó nedvéről kapta, amelyet orvosi célokra
is felhasználnak. A beszárított cukros nedv, azaz a manna hashajtó hatású. Dél-Olaszországban
és Szicíliában kifejezetten gyógyszerészeti hasznosításért termesztik.
Tipikus
élőhelye a Mediterráneum, Dél- és Közép-Európa száraz, sziklás lejtői, elegyes
erdői. Magyarország az elterjedésének északi határterülete, de az
éghajlatváltozás következtében várhatóan terjedni fog észak felé, így a
felmelegedésnek egy potenciális jelzőjeként is tekinthetünk rá. A DINPI
működési területén (Budapest és tágabb környéke) sokfelé előfordul, a mészkő-
és dolomitlejtőkön kialakult karsztbokorerdők egyik leggyakoribb fafaja.
Kedvelt
városi díszfa is, mivel jól bírja a légszennyezést. Alacsonyra növő fafaj,
ezért az erdészet csak tűzifaként tudja értékesíteni. Termetét a termőhely
nagyban befolyásolja, így a karsztbokorerdők 6-8 m-es példányaitól kezdve akár
20 m-esre is megnőhet. Április-júniusban virágzik.
A virágos kőrissel többek között
a Budai Sas-hegyen, az esztergomi Strázsa-hegy tanösvényen vagy épp a
Nagykovácsi közelében található Nagy-Szénás tanösvényen ismerkedhetünk
testközelből. A látogatási információkat megtalálja honlapunkon, az alábbi
linkeken:
www.dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/sas-hegyi-latogatokozpont
www.dunaipoly.hu/hu/helyek/tanosvenyek/strazsa-hegyi-tanosveny
www.dunaipoly.hu/hu/helyek/tanosvenyek/nagy-szenas-tanosveny
Balin (Aspius aspius)
A
valódi csontos halak legfajgazdagabb csoportjának, a pontyfélék családjának
tagja. Hazánkban őshonos, Európa szerte elterjedt ragadozó halfaj. Egyéb
beszédes elnevezései: ragadozó őn, villámkeszeg, vízenjáró hal. Érzékszervei
fejlettek, leg-főképpen a látása. Teste megnyúlt, oldalról lapos, apró
pikkelyekkel borított. Hossza általában 50-60 cm, de akár az egy métert is
elérheti. Fő ismertetőjegyei a nagy úszók, a mélyen kimetszett farokúszó és a
kihegyezett hátúszó. Azon halak közé tartozik, melyek rejtőszínnel bírnak, háta
kékesfekete, mint az aljzat felülről lefelé tekintve, oldala és hasa ezüstös
akár az égbolt a vízből felfelé pillantva. Akár 12 évig is élhet,
Magyarországon az eddigi súlyrekordja 10,54 kg.
Étrendjét
döntően kis halak, legfőképpen a nyíltvizeken csapatokban mozgó küsz teszi ki.
Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el. Az ívás során a nőstény több ezer
ragacsos ikráját, kavicsos, vagy homokos folyómederre rakja. A kikelő ivadékok
plankton szervezetekkel táplálkoznak és csak később térnek át a kisebb halak
elfogyasztására. Magyarország nagyobb folyóiban és állóvizeiben gyakori fajnak
számít, de nem akad horogra gyakran, mivel állományai a nyílt vizekben
szétoszlanak. Horgászati tilalma március 1-től április 28-ig tart. Szálkás hal,
de húsa ízletes. A vízszennyezés és gátak építése jelenthet veszélyt a balin
számára.
Közönséges süngomba (Hericium
erinaceus)
Hazánkban
cérnagombaként is ismert ez a látványos faj. Az angolszász területeken oroszlánsörény
gombaként emlegetik. Mindezen elnevezéseit
a nyeletlen termőtestét borító sűrű, lecsüngő kis tüskék miatt érdemelte ki. Az
őszi hónapok során, szeptember és november között lehet vele találkozni
háborítatlan, üde tölgy- és bükkerdőkben. Mind élőfán, mind holtfán megél. A
legyengült élő fákon sebparazitaként élősködik. A fa szövetei a gomba által
megtámadott helyeken kivilágosodnak, ez a fehér korhasztás jelensége. Ezen
felül a süngomba holtfán is megél, ahol a korhadt faanyagot bontva, elhalt
szerves anyagokkal táplálkozik.
Ehető gomba, a távol-keleti
országokban századok óta kedvelt finomság. A kínai gyógyászatban nyugtatóként
és memóriajavítóként alkalmazzák. Számos kutatás tárgyát képezi. A belőle
kivont szénhidrátokat immunterápiánál tervezik felhasználni, míg egyéb anyagai
kedvező hatással lehetnek olyan idegrendszeri betegségekre, mint az
Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór. Magyarország 58 védett gombafajának egyike,
természetvédelmi értéke 5000 Ft. Gyűjtése tilos! Látványos megjelenése,
fogyaszthatósága és gyógyhatása miatt viszont illegálisan gyűjtik. Hazánkban
már több szabadalom segítségével megkezdték termesztését. Elterjedési területe
lefedi egész Európát, ennek ellenére csak ritkán találkozhatunk vele. Állományait
- az erdőgazdálkodás következményeként - termőhelyeinek megszűnése
veszélyezteti.
Elevenszülő gyík (Zootoca
vivipara vivipara)
Több
furcsaság is jellemző erre a gyíkra. Az egyik, hogy inkább a hűvös, nedves
élőhelyeket kedveli. Megtalálható a sarkkörön túl több száz kilo-méterre
északra, ezért a legészakabbra élő hüllő címét is viseli. Az elevenszülő gyík
úgy nevezett maradvány (reliktum) faj, a jégkorszak alatt jóval szélesebb
területen volt elterjedt. Később a klíma melegedésével visszaszorult a hűvösebb
mikroklímával rendelkező területekre. Ezek napjainkban Magyarországon az
alföldi sík területek mélyedéseiben fekvő mocsár- és lápvidékek. A Duna-Ipoly
Nemzeti Park Igazgatóság területén az Ócsai Tájvédelmi Körzetben találkozhatunk
a fajjal.
Az elevenszülő gyík másik érdekessége a nevéből is adódó elevenszülés.
Az embriók az anyaállatban egy hártyaszerű burokban fejlődnek, hasonlóan, mint
egy tojásban. A kicsinyek ebben a burokban jönnek a világra, melyből azon
nyomban ki is kelnek és önálló életet kezdenek Ez a szaporodási stratégia is a
jégkorszaki hideg klímához való alkalmazkodás miatt jött létre. A globális klímaváltozás miatt bekövetkező
hazai felmelegedés jelenti a legnagyobb veszélyt erre a kivételes élőlényre és
élőhelyére.
Magyarországon
minden kétéltű- és hüllőfaj védelmet élvez, az elevenszülő gyík fokozottan
védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Kornistárnics (Gentiana pneumonanthe)
Magyarországon
kornisfű vagy tüdő enczián néven is ismert. A család latin nevét Gentiusról, az
Illír királyról kapta, aki a tárnicsokat nevezte meg a pestis ellenszerének.
Hazánkban kiszáradó lápréteken találkozhatunk vele, a Duna-Ipoly Nemzeti Park
Igazgatóság működési területén a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben, a
Tápió-vidéken, valamint az Ócsai lápréten fordulnak elő állományai. Nyár közepétől ősz elejéig virágzik. Jellegzetes
virágainak színét itthon enciánkék jelzővel illetetik, amely a növény német „enzian”
elnevezéséből származik.
A
tárnicsok keserűanyagokat tartalmaznak, melyek elveszik a legelő állatok kedvét
a fogyasztásuktól. Hashajtó hatása mellett a likőriparban és a sörgyártásban is
felhasználták gyöktörzsét. Különleges kapcsolat áll fenn közte és egy lepkefaj,
a szürkés hangyaboglárka között, ugyanis a rovar hernyója
táplálékspecialistaként kizárólag ezt a növényt fogyasztja a nedves
élőhelyeken. A lepke rárakja petéit a tárnicsra, majd a kikelő hernyók a növény
éretlen magjaival táplálkoznak, mígnem egy vékony selyemszál segítségével a
földre ereszkednek. Innen hangyadolgozók a bolyukba cipelik őket, ahol ugyanolyan
táplálást kapnak, mint a hangyalárvák. A bábállapotot követően a kifejlett
lepke elhagyja a fészket. A lepke tápnövényeként eme növényfaj kiemelt
figyelmet érdemel.
Az éghajlatváltozás, valamint a nedves kaszálórétek beerdősülése
veszélyeztetheti fennmaradását országunkban. Természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
A kornistárniccsal kora ősszel az
alábbi vezetett túráinkon találkozhatnak:
www.dunaipoly.hu/hu/program/nyar-vegi-viragok-lapreti-tura
www.dunaipoly.hu/hu/program/tura-a-tarnicsok-foldjen