Vigyázzunk együtt a Tarnai-pihenőre
Megjelenés: 2025.12.16
<p><span style="color: #843fa1;"><strong>Milliónyi érték a lábunk alatt</strong></span></p>
Feketefenyvesekkel keretezett réteken sétálunk a Tarnai-pihenő felé vezető turistaúton. Az itt található gyeptársulások: lejtősztyeppek és dolomitsziklagyepek különleges fajokban gazdag növénytársulások.
A tavaszi, nyár eleji virágpompában a védett és fokozottan védett növényfajok jelentős számban képviseltetik magukat. Kora tavasszal nyílik a leánykökörcsin, kicsit később a tavaszi hérics, és a nősziromfajok: az apró, és a homoki nőszirom. Majd májushoz közeledve találkozhatunk a tarka kosborral, amely egy orchideafaj, a magyar repcsény napsárga virágaival, és a gombos varjúkörömmel, melynek liláskék pártája csöves, jellegzetesen ívesen hajló, madárkaromszerű. A henye boroszlánnak pedig nem csak a neve különleges, de a lilásrózsaszín négyszirmú virágaiból áradó fantasztikus illat is, amely leginkább az orgona illatára emlékeztet. Nyár elején a fokozottan védett Lumnitzer-szegfű tömött párnáiból kinyúló fehér tollas szirmú virágainak tánca kápráztat el. Ezek között a fajok között találunk őshonos bennszülött (endemikus) fajokat, a jégkorból itt maradt maradványfajokat (reliktumokat), szubmediterrán vagy a homoki gyepekre jellemző növényfajokat egyaránt.
Ez a rendkívül változatos növénytakaró az itt jellemző dolomitkőzetnek köszönhető. A völgyekkel és éles gerincekkel szabdalt dolomit hegyek sajátossága, hogy a talaj mentén nagy hőmérsékleti különbségek mérhetők, akár már pár méteren belül is. Évezredekkel ezelőtt ez nagyban segítette a növényfajok túlélését, hiszen azoknak csak kis távolságot kellett áthidalniuk, hogy menedékhelyeket, ún. refúgiumokat találjanak, ahol a számukra kedvezőtlen körülményeket átvészelhették. A melegkedvelő fajok a déli lejtőkön élték túl a zord klímájú jégkorszakokat, az időjárás melegre fordulását követően pedig az északi letörések a magasabb hegységekre jellemző fajoknak nyújtottak menedékhelyet.
A védett növényfajokon kívül a gyeptársulások lakója számos állatfaj: a gazdag rovarvilág mellett mindenképpen említésre méltó a fokozottan védett pannongyík. Ez a kistestű gyíkfajunk szigetszerű elterjedésű hazánkban. Rendkívül rejtett életmódú, tekergő, apró kígyóéra emlékeztető mozgását alig hallhatjuk, hiszen apró, gyenge, egymástól messze álló lábai elemelkednek a földtől.
A nyílt és felnyíló sziklagyepek jellemzője a sok helyütt kibukkanó nyers dolomitkőzet, mely rendkívüli mértékben aprózódik és pereg le a lejtőkön. Az így könnyen lepusztuló vékony talajréteg alatt az elaprózott kőzetdarabok éles felszíneikkel erős nyíróhatást fejtenek ki a rajtuk élő növények gyökerére, szárára, különösen akkor, ha ezt a nyíróhatást az ott járók bakancsai még jobban erősítik. Ezért kérjük, hogy túrázás során a jelzett turistautakat ne hagyják el, így nem járulnak hozzá taposásukkal a gyepek pusztulásához!
Írta: Karlné Menráth Réka, Bíró Sándor
Kapcsolódó helyek
Budai Tájvédelmi Körzet
A Budai-hegyek fokozódó beépülése, a természetes élőhelyek egyre gyorsuló pusztulása, nemcsak az élővilágot, de a folyamatot gerjesztő lakosság testi és lelki egészségét egyaránt veszélyeztetni kezdte. Így 1978-ban létrejött, a Budai-hegység nagy részének jogi védelmét biztosító, 10528 hektár területű Budai Tájvédelmi Körzet. Igaz, a budai térségben kisebb-nagyobb területeket már a korábbi években védetté nyilvánítottak, de a terület átfogó védelme csak ekkor valósult meg.
Tovább