Újabb özönnövény veszélyezteti hazánk növényvilágát
Megjelenés: 2019.10.09
Amerikai fügekaktuszt kell irtani védett természeti területeinken.
Őshonos növény- és állatfajainkat nemcsak az
élőhelyek eltűnése, beépítése, feldarabolódása, hanem a nem őshonos intenzíven
terjedő fajok, az úgynevezett özönfajok is veszélyeztetik. Leghatásosabb
ellenük akkor fellépni, amikor még nem terjedtek el egy adott területen, nem
váltak igazán problémássá, uralkodóvá. De miből lehet tudni, hogy egy nem
őshonos fajból özönfaj lesz – merthogy nem mindegyik jövevény lesz igazán
veszélyes. Ez olyan kérdés, amivel kapcsolatban még jelenleg is folynak a
kutatások, ugyanakkor ez eddigi eredményeknek egy közös pontja van: az a
faj, ami már valahol a világban veszélyes özönfajjá vált, jó eséllyel máshol is
az lesz.
A kaktuszok (Cactaceaea)
családja az Amerikai kontinensen alakult ki, ott őshonos. Persze
különleges formájuk és szép viráguk miatt nagyon gyorsan dísznövényekké váltak
az egész világon. Ezzel addig nem is volt gond, míg ki nem ültették őket a
szabadba: mára számos nemzettségük özöngyommá vált Ausztráliában valamint
Európa mediterrán térségében. Leggyakoribb özöngyom közülük a
fügekaktusz (Opuntia ficus-indica),
de más Opuntia fajok (pl. O. phaeacantha, O. stricta), illetve más
kaktusznemzettségek fajai: pl. Cylindropuntia
imbricata is özöngyommá váltak. Hozzánk legközelebb a horvát tengerparton,
illetve Bulgáriában van jelentős Opuntia humifusa
kivadulás. Bulgáriában veszélyes inváziós fajként és legelőgyomként tartják számon.
Magyarországon is kedvelt dísznövények a télálló
kaktuszok (pl. O. phaeaecantha, O.
humifusa), mivel ezek a fajok jól tűrik a hideget. Észak-Amerikában Kanada
déli részéig előfordulnak és kibírják a -10, -20 °C-os hideget is. Kedvelik a
jó vízáteresztésű talajokat, ahol napos helyen sokáig túlélnek. Előszeretettel
ültetik ki utcára is, annak ellenére, hogy közel 5 cm-es tüskéi sem
veszélytelenek.
Sajnos már több helyen megtalálták természetvédelmi
őrök, természetjárók szabadban állományukat. Az egyik ilyet, Opuntia phaeaecanta faj pár
négyzetméteres állományt Klébert Antal természetvédelmi őr találta 2017-ben a
Vértes egyik fokozottan védett völgyében, egy meleg, dolomit-sziklagyeppel
borított hegyoldalon. Minden valószínűség szerint kiültetésről lehet szó, mert
a hely különösen alkalmas a kaktusz túlélésére, ugyanakkor távol van lakott
területtől, tehát kidobásnak vagy állati terjesztésnek kicsi az esélye.
A két nagyobb kaktusztő már pirosló terméseket is
hozott, melyekben valószínűleg életképes magok voltak. Továbbá a leszakadó
hajtás darabok is könnyen meggyökeresedtek, láthatóan elindult a kaktusz
terjedése. Az irtásra az elmúlt 2 évben került sor, de még idén is akadt olyan
tő, ami elkerülte korábban a figyelmet és megmaradt. A területet még pár évig
biztosan rendszeresen ellenőrizni kell, hogy ne maradjon véletlenül se kaktusz
a gyepben.
Nyilván most még viszonylag könnyű volt eltávolítani
ezt az állományt. Akkor mi szükség volt rá, nem lehetett volna hagyni és
megfigyelni a viselkedését? Erre egyértelműen nem a válasz, két okból is:
egyrészt érdemes tanulni mások hibáiból. Ha már máshol özöngyomként viselkedik
a faj, akkor nagy rá az esély, hogy nálunk is azzá válhat. Másrészt nem érdemes
esélyt adni arra, hogy akár vegetatívan a hajtásdarabjaival, akár maggal tovább
terjedjen és eljusson olyan helyekre is ahonnan csak nehezen, körülményesen
lehet kiirtani.
Végül általánosságban hagy hívjuk fel a figyelmet
arra, hogy milyen felelőtlenség az általunk gondozott állatot vagy növényt
kitenni, kiültetni a szabadba, pláne védett területen belül. Ezzel sem az adott
állat vagy növény egyednek, sem a területnek nem teszünk jót! Sajnos minden
özönnövényre jellemző, hogy ahol elszaporodik, kiszorítja az őshonos növényeket
a velük együtt élő rovarokkal, madarakkal és egyéb állatfajokkal együtt. A
Vértes dolomit-sziklagyepjén inkább szeretnénk látni védett magyar gurgolyát (Seseli leucospermum),
István király-szegfűjét (Dianthus plumarius subsp. regis-stephani),
kövér daravirágot (Draba lasiocarpa),
sárga kövirózsát (Jovibarba hirta).
Ahogy a kisherceg is mondja:
„Te egyszer s
mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Antoine
de Saint-Exupéry: A kis herceg
Csecserits Anikó
tudományos munkatárs
Ökológiai és Botanikai Intézet
Ökológiai Kutatóközpont