"Tócsalakó hegyisárkány"
Megjelenés: 2023.03.24
<p><span style="color: #236fa1;"><strong>Az Év Kétéltűje az alpesi gőte.</strong></span></p>
Tócsalakó hegyisárkány elnevezéséből már sejthetjük, hogy a hegyvidékeket kedveli, illetve a víztestek közelségét. Kifejezetten magashegységi területeken is találkozhatunk vele, például az Alpokban. Hazánkban szigetszerűen terjedt el: megtalálható északon a Zempléni-hegységben és a Mátrában, valamint a dunántúli oldalt tekintve a Bakonyban és az Őrségben. Kifejezetten fontos számára a hűvösebb mikroklíma, illetve hogy elegendő csapadék legyen a területen. Élőhelyei főként üde bükkösök és gyertyános-tölgyesek.
Kifejlett korában 8-12 cm hosszúságú, a nőstények nagyobbak a hímeknél. A hímek hátoldala kékes/palaszürke, esetenként márványozott, szaporodási időszakban pedig a fejtetőtől a farokvégig sárgásfehér él húzódik a gerincvonalon, melyet szabályos sorba rendeződött sötét foltok tarkítanak. Hasa narancssárga, oldalát alulról azúrkék csík díszíti. A nőstény háta zöldes vagy szürkés színű, márványozott. Hasa szintén narancssárga, azonban háti éle nincs. A tarajosgőték, illetve a pettyes gőte hasa sötéten pettyezett, így az alpesi gőte könnyen megkülönböztethető tőlük.
Március-április környékén hagyja el telelőhelyét, és azonnal szaporodóhelyére indul, mely lehet hegyi forrás, patak, erdei tavacska, de akár vízzel feltöltődött keréknyom is. Párzásuk a vízben történik, melynek során a hím a vízfenékre rakja az ondótokot, amit aztán a nőstény a kloákájával beszippant. Barnás-szürkés petéit egyesével kövekre, vízinövényekre ragasztja. Ezt követően a kifejlett példányok jellemzően elhagyják a víztesteket, és kövek, kidőlt fák alatt vagy az avarban bújnak meg. Nyár végén alakulnak át a lárvák, ekkor ők is elhagyják a vizet, de olyan is előfordul, hogy csak a tél végét követően, tavasszal következik be az átalakulás. Telelni szeptember-október környékén indul. A lárvák alsóbbrendű rákokkal, kisebb vízirovarokkal és szúnyoglárvákkal táplálkoznak, kifejlett korukban pedig pókokat, csigákat, lárvákat és vízi rovarokat fogyasztanak.
Magyarországon az alpesi gőte az egyetlen fokozottan védett kétéltű. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A faj fennmaradását leginkább a klímaváltozás és az élőhelyeinek eltűnése veszélyezteti. Egyre gyakoribb, hogy a szaporodóhelyéül szolgáló időszakos kisvíztestek kiszáradnak. Gondot okozhat még a vizek szennyezése, de akár egy-egy elhibázott haltelepítés is. Hazánkban szinte kizárólag védett területeken fordul elő, így védelme érdekében a legtöbbet a helyi erdőgazdaságok és az állami természetvédelem teheti. Az erdei kisvizek megtartásával, mesterséges párzóhelyek kialakításával az alpesi gőték állományának csökkenése megfékezhető. Kisebb-nagyobb mélyedések kialakítása lenne célszerű az erdészeti utakon, magán az úton pedig meg kell akadályozni a tócsák kialakulását. Így egyrészt elérhető, hogy kevesebb legyen az elütött egyedek száma, másrészt biztosítani tudjuk a természetes élőhelyek vízpótlását.
Forrás: MME