Telelő denevérek monitoringja a Börzsönyben
Megjelenés: 2026.01.22
<p style="text-align: justify;"><strong><span style="color: #34495e;">A január és a február a denevérek által telelőhelyként használt barlangok, bányavágatok bejárásának és az ezeken a búvóhelyeken telelő denevérállományok rendszeres számlálásának az időszaka. A felmérés során Igazgatóságunk szakembereinek célja a faunisztikai adatok, az elterjedési mintázatok, az állománynagyság minél pontosabb rögzítése.</span></strong></p>
A Börzsöny-hegység ismert földalatti denevér telelőhelyein meghúzódó denevéreknek a felmérésére idén január 14-én és 15-én került sor. A monitoring résztvevői a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai közül kerültek ki, és velük tartott az Agrárminisztérium Barlang- és Földtani Osztályának munkatársa is.
Az időjárási körülmények igazán téliesek voltak, fagypont alatti hőmérséklettel, vastag ropogó hótakaróval.
A Börzsöny vulkanikus eredete miatt barlangokban szegény, de az itteni több száz évvel ezelőtti ércbányászatból visszamaradt, mára használaton kívüli – és az indokolt esetekben denevérbarát módon lezárt - bányavágatok és egyéb üregek búvóhelyet nyújtanak a telet hibernálódott állapotban átvészelő denevéreknek.
A felmérés első napján a „kisebb” bányavágatok, üregek átnézését végeztük, és nem észleltünk nagy eltéréseket az elmúlt években tapasztaltakhoz képest. Bár ezekben a vágatokban viszonylag alacsony a telelő egyedek száma, de ezek az üregek is nagy jelentőségűek a börzsönyi földalatti telelőhelyek egymással hálózatot alkotó rendszerében.
A Madarasfai-táróban - az időről időre előforduló emberi zavarás ellenére - kis patkósdenevérek pihentek, de mellettük képviseltették magukat a hidegtűrő fajok is (nyugati piszedenevér, közönséges denevér és horgasszőrű denevér) – ebben a táróban ilyen faji változatosságot még egy felmérésünk során sem tapasztaltunk.
A Nógrádi-úti Hevérlyuk (Királyréti 3. sz. bányavágat) elsősorban a kis patkósdenevérek telelőhelye, de rajtuk kívül pl. a foltos szalamandráknak is biztos búvóhelyet nyújt. A Hevérlyukban telelő denevéreket vizsgálva az elmúlt 10 évben, ha nem is folyamatosan, de növekvő egyedszámokat tapasztalunk: ezúttal 62 állatot találtunk itt.
A helyi viszonylatban igen jelentős denevér telelőhelynek számító Szokolyai vasbánya vagy más néven Jakobi-táró nyáron sem egy könnyen megközelíthető helyszín, a télies körülmények tovább nehezítették az elérését. A valaha itt fellelhető 200-300 egyedből álló kölykező közönséges denevér kolóniának elszomorító módon már régen nincsen nyoma sem, de telelésre még mindig előszeretettel használják a tárót a különböző denevérek. A mostani bejárás során 3 denevérfaj egyedeit találtuk meg, közülük kis patkósdenevérből egészen jelentős létszámú, 106 példányból álló telelő csoportra bukkantunk.
A Nagyírtáspuszta közelében található Vasas-kúti bányában (Bezina-II. táró) tapasztalataink szerint általában nem is igazán az állatok létszáma a jelentős, hanem az itt telelő denevérfajok változatossága a kiemelkedő: 4-5 faj mindig képviselteti magát. Ezúttal is 4 denevérfaj egyedeit találtuk meg itt (kis patkós denevér, hegyesorrú denevér, nyugati piszedenevér, horgasszőrű denevér).
A monitoring második napján a Lukácsszállási bányát (másik elnevezésével Királyréti 1. bányát) vizsgáltuk át, mely a Börzsöny legjelentősebb denevér telelőhelyének számít. Ez a bánya nagy kiterjedésű bonyolult térbeli rendszer és teljes egészében csak kötéltechnika segítségével járható be.
A bányában található homokkő lerakódásos formátumok és vulkáni működés eredményezte vasérccel átitatott telérek érdekes és nagyon egyedi környezetet teremtenek.
Az idei ellenőrzés során 5 faj képviseltette magát. Megfigyelhető, hogy a telelő kis patkósdenevérek állománya szép lassan erősödik (idén 457 egyedet számoltunk), de a nagy Myotis fajok (hegyesorrú denevérek és közönséges denevérek) száma sajnos évről-évre folyamatosan csökken: az idei felmérés során ezt a két fajt tekintve a teljes vágatrendszerben mindösszesen 6 állatot sikerült számolnunk. Az említett két fajnak az állománycsökkenése országos szinten megfigyelhető aggasztó tendencia.
Ma még keveset tudunk a klímaváltozás denevérekre gyakorolt hosszú távú hatásairól: úgy tűnik, hogy - legalábbis átmenetileg - egyes fajoknak, mint pl. a megváltozó körülményekhez rugalmasabban alkalmazkodó és tágabb hőtűrésű kis patkósdenevéreknek, úgy tűnik, rövid távon akár kedvezhet is, vagy legalábbis kevésbé sínylik meg pl. az egyre forróbbá váló nyarakat – a kevésbé alkalmazkodóképes fajok esetében az elterjedési terület áthelyeződéséhez vagy akár csökkenéséhez is vezethet.
A denevérek biológiai adottságaik és ökológiai igényeik miatt nagyon érzékenyek szálláshelyeik jellemzőire. A szélsőséges viszonyok (az extrém időjárási események gyakoribbá válása, a csapadékhiányos években a földalatti szálláshelyeken a telelő denevérek túlélési esélyét is rontó szárazság, stb.) mindenféleképpen kihívások elé állítják a denevéreket (is) és nagy veszélyt jelentenek az állományaikra.
Az idei tél szerencsére behozott némi lemaradást a hó formájában érkezett igazán kincset érő csapadékkal és a tartós, a denevéreket hosszan „álomban tartó” hideggel.
A Lukácsszállási bánya első, kb. 20 méter mély függőleges aknájának aljából sikerült kimentenünk 5 példány foltos szalamandrát is. Az állatok beestek az aknába és tavasszal a biztos pusztulás várta volna őket.
A felmérés egyes célpontjai, a Szokolyai vasbánya, a Lukácsszállási bánya és a Nógrádi-úti Hevérlyuk védett mesterséges üregek, bejárásuk csak engedéllyel lehetséges!
Ha szeretnél többet megtudni a denevérekről, gyere el valamelyik "Denevérlesen" programunkra a Pál-völgyi-barlangba!
Szöveg: Debreczeni Edit, dr. Hegyi Zoltán, fotók: Borzsák Sarolta
Kapcsolódó helyek
A Börzsöny
Évmilliókkal ezelőtt a Börzsöny ősvulkán tömbje közel 2000 méter magasan emelkedett a tenger szintje fölé. A későbbi kitörések nyomán kialakuló beszakadások illetve az erőteljes lepusztulások révén a mai legmagasabb pont – a 939 méter magas Csóványos – már „csak” huszadik a száz legmagasabb magyar hegycsúcs listáján.
Tovább