Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Miről mesél az őszi erdő?

Megjelenés: 2026.09.23

<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><strong><span style="color: #ba372a;">Már szeptemberben járunk, de a nappalok még melegek a Börzsönyben, ugyanakkor a hűvös alkonyokon és hajnalokon már elő-, előbújik az ősz is. Nem kell sokat várni és az utolsó levelek is átadják majd magukat a télnek. </span></strong></p>

Az alkonyhoz közeledve a napsugarak már egészen alacsonyan, a fák törzse között kandikálnak álmosan, a felhők pedig rózsaszínes pamacsként tapadnak az égre, nyugodt pillanatokká szelídítve a nappalokat. Az erdőben enyhén erjedt gyümölcsillat keveredik a gombák jellegzetes, erős földillatával. Pirosló galagonyákkal szegélyzett rövid ösvényen át hirtelen kikericsek sejlenek fel. Rejtélyes növények ezek az őszi virágok, hisz akkor nyílnak, mikor a többiek már rég termést érlelnek: szeptembertől októberig gyönyörködhetünk a tengernyi kikerics alkotta halványlila szőnyegben. Termésüket is még abban az évben kifejlesztik, de csak a következő nyár elejére érlelik meg és tolják majd a talaj fölé azt.

Fotó: Potyó Imre

Az utolsó teljes fényekben molnárfecskék sürgölődnek, cikáznak a rét felett, keresik a napi betevőt. Az öregebbek és a korábban kirepült fiatalok közül sokan már szeptemberben útnak indulnak afrikai telelőterületeik felé. A késői költésekből származó madarak azonban még szeptember végén, sőt ritkán októberben is nálunk tartózkodhatnak. Ők csak a megfelelő időjárási és táplálkozási körülmények között indulnak útnak, hogy megkezdjék hosszú vonulásukat a Szaharától délre fekvő telelőterületeik felé.

Ám ha a nappalok mostanra jórészt békések, az alkonyi órák és az éjszakák igencsak élénkek és különlegesek most a természetben…

Fotó: Berényi Csaba

Az őszi erdő egyik legvarázslatosabb hangja a szerelmes gímszarvasbikák bőgése. Legtöbbször az alkony utáni és a hajnali órákban hallható a messze zengő szerenád, mellyel a hímek erejüket, kondíciójukat és rátermettségüket üvöltik bele a sötétbe.  

Néhány börzsönyi bika már júliusban hallatta a hangját, a bőgési szezont azonban a nappalok hosszának változása és ezzel együtt a tartósabb időjárás változás, lehűlés indítja be. Az ősz közeledtével csökken a napos órák száma és ez a fényviszony változás adja meg a kezdőlökést, mely hatására a szarvastehenek feromonokat kezdenek kibocsátani, azaz készen állnak a párzásra. Ezek az illatanyagok megemelik a bikák tesztoszteronszintjét, akik az erejük fitogtatására bőgni kezdenek. Egy-egy melegebb periódus azonban rövid időre visszavetheti az aktivitásukat.

Fotó: Potyó Imre

Ahogy az alkony egyre jobban rákúszik a tájra, úgy hívja elő a Tejút milliárdnyi csillagát, a bikák pedig olykor-olykor el is hallgatnak. Ilyenkor csupán a pirregő tücsök kissé lassú „szuszogását” lehet hallani. Erőtlenül száll már ilyenkor az őszi bogár muzsikája az éj alatt. 

Ilyekor elevenednek meg a nagy pelék is a környező erdőkben. Sivítoznak és visítanak, ágról ágra ugrálnak a finom, szénhidrátdús falatok (legfőképp som, csipkebogyó, kökény és makk) reményében. Téli álmuk akár 7 hónapig is eltarthat - ilyenkor földalatti, béleletlen fészkekbe húzódnak, szívverésük óránkénti egyre lassul, testhőmérsékletük pedig 2 fokra csökken – így muszáj vastag zsírréteget növeszteniük, hisz a májusi ébredés igen messze van még…

A szarvasbikák, pedig ha épp nem is szólnak, azért figyelnek. Az erdei tisztásokon legelésző, akár húsz szarvastehénből álló háremüket védelmezik más, trónkövetelő bikáktól. A legerősebb, legöblösebb hangú hím általában a hárembika. A bőgés idején a hárembikák alig szakítanak időt táplálkozásra: energiájuk nagy részét a tehenek őrzésére, a riválisok elűzésére és a párzásra fordítják. A több héten át tartó párzási időszak végére így akár testsúlyuk 20–25%-át is elveszíthetik. A bikák között ilyenkor nagyon komoly versengés zajlik a tehenek megtermékenyítéséért. Az agancsok pedig fegyverként szolgálhatnak, de a küzdelem célja elsősorban a másik bika elűzése, nem annak megölése. A vetélytársak először főként bőgéssel és fenyegető viselkedéssel próbálják felmérni egymást, de ha egyik sem hátrál meg, akár össze is csaphatnak. A párzás tehát ősszel történik, de a borjú csak tavasszal, általában május–júniusban születik meg, ugyanis a szarvasféléknél működik az ún. embriónia diapauza: a megtermékenyített embrió fejlődése rövid időre lelassul, így a tényleges fejlődés később indul be intenzíven.

Fotó: Tarjányi Nikolett

Miközben csöndben, nagyon csöndben hallgatózunk, néha tölgymakkok zuhannak a magasból. Gyorsan és hangosan írják a száraz avartakaróba saját történetüket. Amíg megérkezik a tél, mind a talajon végzik majd, elmesélve fájuk elmúlt évét és biztosítva a jövő generációk felnövekedését. Szél motoz az ágak között, halkan és gyengéden épp csak meg megérinti a lombokat, huncut játékot űz és óvatosan ereszti útnak az ágak végéről a már menni vágyókat. 

Távolabbról megint macskabagoly kiált bele a sötétbe. Rejtélyes és különös hangja az éjszakai erdőnek. Gyakorta hallatszik a csendben messze szálló, sokszor talán kísérteties „éneke”. A hímek területüket jelölik jellegzetes huhogó hangjukkal, melyre a tojó éles, nyávogó kvi-víkkel válaszolgat. Ez a hazánkban igencsak elterjed bagolyféle erdőkben, ártéri ligeterdőkben, parkokban fészkel és leginkább öreg, lombos fákat keres fészkelőhelyül, ahol odúban költ. Kisemlősökkel, legfőképp erdei egerekkel és pockokkal, pelékkel valamint madarakkal táplálkozik. Ha pedig enyhébb a tél, már februárban családalapításba kezdhet.

 

Fotó: Potyó Imre

Milliónyi hangból és neszből, rengeteg illatból és sok-sok színből áll össze az erdő valódi története. A megismerés kulcsa pedig a csend. A csend megnyitja azt a láthatatlan falat, ami beenged minket egy világba, melyet eddig talán észre sem vettünk, mert a zajos és hangos mindennapok miatt eddig tökéletesen rejtve maradt...

 

A bőgés idején a bikák a riválisokkal és a hárem őrzésével fokozottan foglalkoznak, de ilyenkor se közelítsük vagy zavarjuk őket. A biztonságos távolságtartás különösen fontos a bőgés idején, mindig maradjunk a kijelölt ösvényeken.

 

Tarjányi Nikolett