Löszgyep mentés Belsőbáránd mellett
Megjelenés: 2024.10.14
<p><span style="color: #169179;"><strong>Élőhelykezelés az igen ritka borzas macskamenta és a tátorján megőrzése érdekében.</strong></span></p>
A löszgyepek hazánk egyik legértékesebb és legfajgazdagabb élőhelyei és sajnos egyben a legveszélyeztetettebbek közé is tartoznak. Arányaiban belőlük maradt a legkevesebb, ugyanis a löszpuszták kiválóan alkalmasak szántóföldi művelésre. Fel is szántottuk őket, már a bronzkortól kezdve, és lényegében csak a löszvölgyek meredek oldalain maradt belőlük néhány mutatóban. Azonban ezek jelentős részét az elmúlt évszázadokban túllegeltették, így sokuk eljellegtelenedett, vagyis növény- és állatfajaik jelentős része eltűnt. Igazán jó állapotúak csak elvétve maradtak. Egy ilyen gyep található Székesfehérvártól nem messze, Belsőbáránd közelében.
A fokozottan védett tátorján számos korábbi hazai élőhelyéről már eltűnt.
A borzas macskamentát bő száz évig kipusztultnak hittük hazánkban, majd szerencsére előkerült a Mezőföld néhány félreeső löszgyepéből.
Ezeket a gyepeket a legeltetés és a kaszálás tartja fenn (ez helyettesíti valamilyen szinten az egykor itt élt bölényeket, őstulkokat, stb.). A meredek oldalakon kaszálni géppel nem tudnak, a legelő állatok száma pedig csökken, így nem biztos, hogy eljutnak minden gyepfoltra. Egy idő után ilyenkor elkezdődik a terület becserjésedése. Ezen felül „sikeresen” behurcoltunk mindenféle invazív, gyorsan terjedő özönnövényt, melyek rátelepülnek a gyepekre. Ez a folyamat kezdődött el az egyik kisebb oldalvölgyben, mely korábban a fokozottan védett tátorján (Crambe tatarica) és a hazánkban igen ritka borzas macskamenta (Nepeta parviflora) élőhelye volt. Ez a gyepfolt most egyre jobban cserjésedik, és egyre jobban terjed rajta a tájidegen, invazív akác, a nyugati ostorfa és a bálványfa.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Vértes-Mezőföldi Tájegységének dolgozói ezért a terület egy részén kikaszálták, illetve kivágták a felverődő cserjéket, invazív facsemetéket és sarjakat. Ezt követően önkéntesek – elsősorban az Erdőmentők Alapítványtól – segítségével összegyűjtötték és elhordták a kikaszált, kivágott növényi részeket. Reméljük így már megindulhat a löszgyep regenerálódása és a ritka növények újra meghódítják a domboldalt.
A kivágott cserjék összegyűjtése és szállítása.
A kaszálék hordása.
A terület letisztítása után következett az invazív ostorfa csemeték kigyomlálása.
Ahol még nem záródott teljesen a cserje, annak kivágása után előbukkant a gyep.
A kezelt terület egy része a munkák után.
Előtte és utána.
Dr. Riezing Norbert
Fotók: Dr. Riezing Norbert, Klébert Antal (tátorján)
Kapcsolódó helyek
Vértesi Tájvédelmi Körzet
Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal 1976-ban hozta létre a Vértesi Tájvédelmi Körzetet, mely a hegységből 15.000 hektár nagyságú területet foglal magában. A tájvédelmi körzet megalapításának célja az volt, hogy a Tatabánya, Székesfehérvár, Mór által meghatározott, erősen iparosodott környezetben megőrizze és az utókornak átadható állapotban tartsa a Vértesben és környékén található természeti örökséget. Mik ennek az örökségnek a jellegzetességei? Mindenek előtt az a biológiai sokféleség, a természetnek az a gazdagsága, mely a kedvező környezeti adottságok következtében ezen a viszonylag kis területen kialakult. Ez a nagyfokú változatosság megnyilvánul a földtani felépítésben, a domborzati és kitettségi viszonyokban, valamint a növény- és állatvilág változatosságában is.
Tovább