Lehet jó is a Duna alacsony vízállása…
Megjelenés: 2026.08.06
<p><span style="color: #34495e;"><strong>A Duna vízállása rekord alacsony mértékű. A meder szárazra került részén olyan kőzetek, felszínalakzat formák, források, illetve elsüllyedt tárgyak láthatók, melyeket máskor elrejt a víz. A kíváncsiskodók mellett elindultak a „kincskeresők” is, hátha előbukkan valami a régi időkből. Másféle kincseket is rejt azonban a meder: egy sokáig elfeledett bennszülött növényünket épp ilyenkor érdemes keresni.</strong></span></p>
A tavak és folyók vízszintje természetes ingadozást mutat. Nyár végére rendszerint jóval alacsonyabb a vízszint, mint az év más részében. A meder egy része ilyenkor szárazra kerül, gyakran nagyobb területen. Ez a terület pedig - igaz csak rövid időre – kiváló termőhely. Elég jó ahhoz, hogy ezekhez az extrém körülményekhez is alkalmazkodjanak fajok. Ezeket összefoglaló néven magyarul iszapnövényeknek nevezzük, de mint látni fogjuk, ez az elnevezés nem annyira szerencsés…
Ezek a különleges növények az év nagy részében a víz alatt, a mederfenéken pihennek mag formájában. Olyan helyeket kedvelnek, ahol jelentős az éves vízszint ingadozás. Ilyenkor a frissen szárazra került (de a talajban még nedves) felszínen gyorsan csíráznak, gyorsan növekedve kifejlődnek, virágoznak, majd termést érlelnek, még mielőtt az őszi csapadék hatására ismét víz alá nem kerülnek.
Ilyen gyors és rövid életciklus mellett persze ne hatalmas és látványos virágokra gondoljunk. Apró „kis zöld”, szerényen megbúvó a többségük, de ha közel hajolunk hozzájuk, megcsodálhatjuk apró virágaikat. Az eleve különleges növények között találunk egy olyan ritkaságot, mely egyben bennszülött is, a pázsitlevelű porcsinkeserűfüvet (Polygonum graminifolium). Anno még a történelmi Magyarországon, a Vaskapu-szorosból írták le, de a megépült vízierőmű miatt onnan mára kipusztult. Sőt, számos más, korábban ismert lelőhelyéről is eltűnt.
Pázsitlevelű porcsinkeserűfű, jellemzően szétterül a gyér növényzetű, többnyire kavicsos partokon.
Jellemző élőhelyei a kavicsos, esetleg köves partok. Nem feltűnő növény, a képen több tucatnyi látható belőle.
Meglepő helyeken is felbukkanhat (Dunaújváros, ipari kikötő).
Jelentéktelen külsejű, rendszerint a csupasz talajfelszínen elterülő növény. Az „iszaplakók” között is extrém, mivel inkább a kavicsos, köves partokat kedveli. Olyan élőhelyeket, ahol más fajok nem nagyon maradnak meg. A múlt évszázad elején még többfelé gyűjtötték, többek között Budapesten is, majd egy jó emberöltőnyi időre eltűnt. Még a kutatók elől is… Mintegy tíz évvel ezelőtt, célirányos keresés eredményeként került újra elő. Azóta a Duna mentén több helyen is megtalálták. Jelenlegi ismeretink alapján állományának mintegy 99 %-a hazánkban található! Kizárólag a Duna mellől ismerjük (más adatai tévesek vagy bizonytalanok).
Virágos (itt épp felemelkedő) hajtás.
Virágai…
Akármikor nem lehet megtalálni. Kizárólag a Duna hosszabb ideig alacsony vízállása esetén érdemes keresni, elsősorban a szárazra kerülő kavicspadokon. Mi történik, ha szinte folyamatosan sok a Dunában víz? Azt az évet, vagy akár éveket „átalussza” a mag. Az elmúlt nyarak azonban nem ilyenek voltak, így minden évben lehetett keresni. A sokáig tartó aszály sem jó azonban, mivel élőhelyei túlzottan kiszáradnak, vagy más növények is megjelennek rajta, melyek elnyomják.
A két nagyon hasonló faj egymás mellett: pázsitlevelű és madár-porcsinkeserűfű.
Idén érdemes keresni ezt a rejtőzködő kincsünket is, melynek határozása azért némi alapismeretet igényel…
Dr. Riezing Norbert
Kapcsolódó helyek
A Duna
Nemzeti parkunk névadó folyama – a Volga után – Európa második legnagyobb folyóvize, jóllehet jelentőségében messze elsőséget élvez.
Tovább