Dunaipoly.hu - Vakok és gyengénlátók számára

Lápok apró kincse

Megjelenés: 2023.02.09

<p><span style="color: #236fa1;"><strong>Az Év Hala a lápi póc.</strong></span></p>

A lápi póc igen apró termetű hal, általában nem nő 10 cm-nél nagyobbra, természetvédelmi értéke mégis hatalmas. A faj a Duna vízrendszerében alakult ki, így az egész világon csak itt találkozhatunk vele.

Kérdés, hogy vajon meddig!

Jelenleg hazánk legveszélyeztetettebb halfaja. A mocsarak lecsapolása előtti időszakban állománya tömeges volt, olyannyira, hogy a disznókkal etették fel a halászatkor mellékesen hálóba került pócokat. A jelenlegi kedvezőtlen vízrajzi állapot, az éghajlat változása, a csapadékhiány, az idegenhonos — inváziós fajok megjelenése (amurgéb, törpeharcsa), egyes élőhelyek kotrásokkal történő rendszeres zavarása mostanra a kipusztulás szélére sodorta a faj hazai állományát. Alapvetően sérülékeny faj, mivel nem egy hosszú életű (4-5 év), így egy rövidebb kedvezőtlen időszak teljes populációkat tűntethet el.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park működési területén mára már csak néhány helyen igazolt előfordulása; a Sződ-Rákosi patak mentén, a Soroksári Dunaág két pontján, a Duna-völgyi Főcsatornában, az Ócsai Öreg Turjánban, illetve a Felső-Tápió, Egyesült Tápió vízfolyásokban. A faj országos helyzete sem sokkal jobb, egyre több olyan élőhelyről tudunk, ahol korábban ismert volt, ma azonban hiába keressük.

Igazgatóságunk részt vesz a Tavirózsa Egyesület lápi póc fajvédelmi programjában, amelynek keretén belül elsősorban a szadai lápi póc állomány megmentésén dolgozunk. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szent István Campusával közösen többféle mesterséges szaporítási módszert dolgoztunk ki. Igazgatóságunk a természetes élőhelyen való ivatással és a védett körülmények közötti ivadékneveléssel kapcsolatos vizsgálatokat koordinálta. Egy apró szemű hálóból készült ketrecbe egy anya- és egy apaállatot helyezünk el. A ketrecet a lápi póc természetes élőhelyén süllyesztjük a víz alá. A ketrecet alkotó háló szemnagysága olyan, hogy azon az apró méretű táplálékszervezetek (plankton-szervezetek) könnyedén átjutnak, azonban a veszélyt jelentő ragadozókat, ikrafogyasztókat távol tartja. Így az ívás védett körülmények között zajlik, ugyanígy az ikra és az ivadék fejlődése is. Ezzel az ivadék megmaradási százalékát jelentősen tudjuk javítani. Amikor az ivadék már önállóan táplálkozik, eljött az idő a szabadon engedésükre. Ezzel a módszerrel már több ezer lápi póc ivadékot engedtünk ki természetes élőhelyére.

Tudni kell ugyanakkor, hogy az élőhelyek állapotának javítása nélkül sajnos az ilyen akciók eredménye kétes lehet. Szadán több kisebb tó került kialakításra és azokba kerültek bele a szaporítással előállított lápi pócok. A gyakorlati eredményeken kívül a kísérleti megfigyelések is fontosak. Ne felejtsük, hogy a ketrecben zajló történéseket alkalmunk van bármely pillanatban figyelemmel kísérni, így jelentős többletinformációkat tudhatunk meg a fajról. Megtudtuk például, hogy az alapvetően növényzetre ívó nőstények nem túl válogatósak. Hatékonyan ívnak le a ketrecbe elhelyezett műanyag karácsonyi girlandra, amelyről előzetesen eltávolítottuk az angyalkákat és a csillagocskákat (Bár utóbb meggondolva erősen valószínű, hogy ezek sem zavarták volna meg a póc anyukákat. Esetleg választ kaphatunk erre is egy későbbi kísérletben). Ennél valamivel komolyabb tapasztalat, hogy a fenti veszélyeztető tényezőkön kívül újabbat is sikerült kimutatni: A lápi póc ívási és ivadéknevelkedési időszakában rendkívül káros hatásúak a hirtelen történő hőmérsékleti változások. Különösen azokon az élőhelyen, ahol a víztest kisebb, sekélyebb, mivel itt ilyenkor a víz hőmérséklete is hirtelen változhat. Ilyenkor az ívás is elmaradhat, illetve a fejlődő ivadék is kárt szenvedhet, elpusztulhat. Több olyan természetes lápi póc élőhelyet is ismerünk, ahol ez valós probléma lehet.

A faj megmentésének érdekében a mesterséges szaporítási lehetőségek kidolgozásán kívül élőhely rekonstrukciókra, esetleg élőhely kialakításokra is szükség van. Kiemelt fontosságú a faj élőhelyének hatékony védelme. A lápi póc élőhelyén minden jellegű beavatkozást kerülni szükséges, kivéve az élőhely fennmaradását szolgáló intézkedéseket. Az idegenhonos fajok ide-oda telepítgetésével sokat ronthatunk a helyzeten (ez egyébként nemcsak a lápi pócot érinti kedvezőtlenül). Nem is gondolnánk, de akár egy jó szándékkal történő hínártelepítés során is csinálhatunk bajt. A hínárnövényzetben könnyen megbújik a lápi póc legnagyobb hazai ellensége az amurgéb, így a hínárral együtt azt is áttelepíthetjük.

A lápi pócra egyaránt nagy figyelemmel tekint a halas és a természetvédő szakma. Az év halaként ez a figyelem jelentősen megnőtt, hiszen az egész ország megismerheti ezt az értékes ritkaságot. Bizakodjunk abban, hogy ilyen körülmények között van esély arra, hogy a hazai lápi póc állományokat megóvjuk, illetve a mesterséges szaporítási módszerek alkalmazásával a kialakított és kialakítandó élőhelyeket hatékonyan népesítsük be, biztosítva ezzel az egykor oly gyakori faj fennmaradását.

dr. Tóth Balázs

hidroökológus

természetmegőrzési szakreferens

Kapcsolódó helyek

Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet

A Pest vármegye K-i részén elhelyezkedő Tápió-vidék Magyarország egyik különleges, természeti látnivalókban még bővelkedő tája. Meredek löszdombok, sivatagot idéző homokbuckák, az Alföld ősi arculatát felidéző mocsarak várják az ide látogató vendéget. Ehhez a Tápió-mente gazdag néprajzi hagyományai és az itt élők hamisítatlan vidéki vendégszeretete párosul. A Tápió-vidék három nagy tájegység, a Duna-Tisza-köze, a Tiszántúl és az Északi-középhegység találkozásánál fekszik, ami egy változatos, ritkaságokban gazdag élővilág kialakulását tette lehetővé. E sokszínűség védelmében jött létre 1998. júniusában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet mozaikos elrendezésű, három nagyobb és kilenc kisebb részegysége elszórtan helyezkedik el. Területe 4515 ha, amelyből 182 ha fokozott védettséget élvez, utóbbiak csak engedéllyel, szakvezető irányításával tekinthetők meg.

Tovább

Ócsai Turjános

Az 1146 hektáros ócsai területet 1989 - ben vették fel a Nemzetközi vizes élőhelyek listájára.

Tovább