In memoriam - Teszáry Károly
Megjelenés: 2024.12.04
<p><span style="color: #000000;"><strong>Mély fájdalommal értesültünk a szomorú hírről, hogy Teszáry Károly nyugalmazott tájegységvezető kollégánk eltávozott közülünk. Megromlott egészségének terheit türelemmel viselte sok éven keresztül, végül 2024. november 26-án „felhőbe hanyatlott” szeretve tisztelt munkatársunk. </strong></span></p>
Teszáry Károly 1938. május 31.-én született Nagyorosziban, erdész családban. Ebből eredően egész élete során az erdőhöz, a természethez nagyon erősen kötődött. Az általános iskola elvégzése után nem is volt kérdés, hogy milyen irányban tanul tovább. Erdészeti tanulmányait Sopronban az Erdészeti Technikumban kezdte, ahol 1955-ben erdész technikusi oklevelet szerzett. Az akkori Börzsönyi Állami Erdőgazdaság Diósjenői Erdészeténél került alkalmazásba 1955. augusztus 15-én, ahol kezdetben beosztott erdészként, majd 1956. májusától kerületvezető erdészként dolgozott. Ezt követően tanulmányait elmélyítve 1970-ben ugyancsak Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán erdőmérnöki oklevelet szerzett. Tanulmányait munka mellett, levelező úton végezte.
Szakmai pályafutásának következő állomása volt, amikor 1969. decemberében kinevezték a Diósjenői Erdészet vezetőjévé. Az időközben átszervezett Ipolyvidéki Állami Erdőgazdaságnál eltöltött közel harminc esztendő után váltott munkahelyet. Miután egyéni beállítottsága és érdeklődése erősen biológiai jellegű volt és a természeti értékek védelme iránt hivatástudatot érzett, áthelyezését kérte az OKTH Budapesti Felügyelőségéhez, ahol 1985. júliusától a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet vezetője, majd 1997-től a Duna-Ipoly Nemzeti Park Börzsönyi Tájegységének vezetőjeként tevékenykedett 2005. július elsejei nyugdíjazásáig. Megszakítások nélkül, közel ötven évig szolgálta a Börzsönyi erdők és a természet védelmét, példát adva az Őt követő természetvédő és erdész generációknak!
Igazgatósági feladatai során közel harmincezer hektár erdő természetvédelmi kezelési és szakhatósági feladatait (erdőművelés, fahasználat, erdővédelem, vadgazdálkodás,) irányította kiemelkedően magas szakmai színvonalon. Mindenhol jogszerűen, határozottan és következetesen képviselte a természetvédelem érdekeit. Beosztottjai munkáját mintaszerűen irányította, koordinálta, Őt magát kiváló felkészültségű, precíz, rendszerető munkatársként tisztelték felettesei, kollégái.
1991-1997 között az Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság jogelődjénél, a Budapesti Természetvédelmi Igazgatóságnál, a nemzeti park kialakítás területi feladatainak elvégzésében, a védetté nyilvánító eljárásban elévülhetetlen érdemeket szerzett. Munkássága nyomán kapott nemzeti parki státuszt a Börzsöny északi része és az Ipoly-völgy közel 20 kilométeres szakasza, több mint tízezer hektáron. A védettségi szint helyreállításáról szóló törvény végrehajtása során több, mint kétezer hektár földterület állam javára történő kisajátítást pótló adás-vételét készítette elő, ezzel megalapozva a későbbi természetvédelmi vagyonkezelést, állattartást és génmegőrzést az Ipoly-mentén.
A természeti értékek védelmét diákok, egyetemisták „tanulhatták el” tőle, nagyon fontosnak tartotta a jövő generációk környezeti szemléletének alakítását. Aktív évei alatt huszonnyolc erdőmérnök hallgató szakdolgozatának külső konzulense volt. Gyakorlati tevékenységét számos ismeretterjesztő előadás, cikk egészítette ki. "Barangoló" címmel a Börzsöny ihlette hangulatos írásait foglalta egy kötetbe. Nagyobb lélegzetű, monografikus művében a korábbi Diósjenői Uradalom erdőgazdálkodásának történetét dolgozta fel. Sokat olvasott, szerette a költeményeket és ő maga is verselgetett. Verseit magánkiadásban jelentette meg.
Közéleti tevékenysége zömmel a Drégelyvár Alapítvány tevékenységéhez kötődött, részt vett az Alapítvány létrehozásában és működtetésében közel három évtizedig. Kultúrtörténeti értékeink megőrzése érdekében is maradandó a munkássága. Drégely várának a Nemzeti Örökség részévé nyilvánítási kezdeményezésében is fontos szerepe volt. Drégelyvár történelmi emlékhely kialakítása, fejlesztése, a várfalak állagmegóvó munkálatainak szervezése, irányítása sok idejét lekötötte aktív és nyugdíjas éveiben is. Ma már ezt a helyet az itthoni és külhoni magyarság körében is megbecsülik, az emlékhely a hazaszeretet, a hazafias érzület egyik zarándok helyévé alakulhatott.
Gazdag szakmai életútját, munkásságát számos magas rangú kitüntetéssel ismerték el (Emberi Környezetért Emlékérem, Pro Natura Díj, Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt, Hubertusz Ezüst kereszt, Életfa Emlékplakett ezüst fokozat), de helyben is megbecsülték és több település Díszpolgáraként (Diósjenő, Nagyoroszi, Drégelypalánk) is tisztelhettük.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaiként Rá emlékezünk „Ars poetica” című versének közreadásával is:
„Csak úgy élni, életnek kevés,
kell valami megmérettetés.
Amíg te élsz, a világ halad,
mutass reá –mi jobb általad.
Csúcsirányban úgy bizony lehet
fárasztóbb az út, mert hegymenet.
Ne sikolts, ha elborít a kín
„Segítsetek embertársaim”!
Legyél küzdő, ki inkább tagad,
te életed, oldd meg önmagad.
Persze jó, ha van, ki rád tekint,
aki bíztat – próbáld meg megint,
s jó, ha néha átölel a csend,
hogy meghalljad, mi van odabent.
Hisz lelkedben titkolt bármi folt
álmaidban úgy is rád rikolt.
Mit felel – ha kérdezni mered –
önbírád, a lelkiismeret?
Még a jót is mérlegeld, mivel
néha azt is szelektálni kell.
Lehet – őszinte puszta szándék
különb, mint más, gazdag ajándék.
Te se figyeld, épp ki van felül,
Adni tudsz – segíts önzetlenül.
Boldogságot adni tudtál,
vagy magadtól messze futnál?
Ha majd túlról nyújtnak kezet,
csak így őriz emlékezet…”
(Teszáry Károly)
A színpompás őszi lombjukat elhullatták a Börzsöny Karcsi által is féltve őrzött erdei, a patakok most csendesen folydogálnak a Duna és az Ipoly felé. Mindezt Ő már többé nem láthatja, nem élheti át ide lentről…elment az öröklétre az Igazgatóság ikonikus természetvédője.
Emlékét kegyelettel megőrizzük! Nyugodj békében Karcsi, legyen könnyű Neked a föld!
Füri András