Érdemes vadabbnak hagyni az erdőinket
Megjelenés: 2018.03.13
„Egy focicsapatot is érdemes úgy felépíteni, hogy legyen benne védő és csatár is” – mondja Ódor Péter az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
A klímaváltozás hatására erdeinknek egyre szélsőségesebb
időjárással, természeti csapásokkal, hosszabb száraz időszakokkal, új
kártevőkkel kell megküzdeniük. Ódor Péter szavaival élve ehhez nem elég, ha
csak „csatárokat válogatunk be a csapatunkba,” azaz ha csupán a hasznot szem előtt
tartó, intenzív erdőgazdálkodási módszereket alkalmazzuk. Az ilyen művelés
alatt álló – Magyarországon gyakori – erdők jellemzően egykorúak és kevés
fafajból állnak, ami a kitermelés szempontjából gazdaságos ugyan, de a változó
körülményekhez aligha képesek rugalmasan alkalmazkodni. Egy természetes erdő
változatos életkörülményekkel és élőhelyekkel rendelkezik: vannak benne
csemetéket védő idős fák, odúkkal teli álló holt fák és a lebontó rovaroknak,
gombáknak alkalmas fekvő törzsek, cserjékkel szegélyezett tisztások – mindezek ezernyi
különféle állat-, növény- és gombafajból összegyúrva. Ha egy ilyen erdő
megsérül egy természeti csapás következtében, a sérült folt az erdő életéhez
képest rövid idő alatt képes regenerálódni a környező területekről. Egy ilyen
erdő azonban nem feltétlenül áll szinkronban a mi jelenkori
„erdőfelfogásunkkal,” mivel nincs benne „rend,” nincsen „kitakarítva.”
Ódor Péter munkatársaival azt kutatja, hogy miként reagál az
erdő a különféle intenzitású erdőművelési módokra, illetve hogyan viselkedik,
ha az nincsen megbolygatva. Pilisi mintaterületeikben folyamatosan műszerekkel
mérik a mikroklíma, a talajviszonyok, az aljnövényzet és egyes állatcsoportok
változásait. Kutatásukkal a nem is olyan távoli jövő erdőgazdálkodási kihívásaira
keresnek válaszokat.
Forrás: mta.hu
A teljes cikk az alábbi linken olvasható.